A 888 fegyverraktár

„Hogy fér össze az újságírói mivolttal az, hogy közben ön a miniszterelnök fegyver- és harcostársa?

Nem vagyok újságíró. Egy közösség természetes vezetője vagyok, főszerkesztő is csak azért lettem, mert általában a szerkesztőségek vezetőit így nevezik, de számomra az elnevezésnek nincs különösebb jelentősége.

Mi a feladata?

Vezetem ezt a harcoló közösséget. Politikát csinálunk a magunk eszközeivel.

Nevezhető újságnak egy politikus oldalán harcoló kiadvány?

Miért ne lehetne újságnak nevezni?

Egy újság arra törekszik, hogy tájékoztassa, szórakoztassa az olvasóit. Ellentétben egy propagandakiadvánnyal, melynek az a célja, hogy valakit hatalomba segítsen és ott tartson, s teszi ezt abból a pénzből, amit az a valaki juttat neki. Más műfaj.

Azt hiszem, lenne mit tanulnunk az ellenzéki lapoktól a „propagandacsinálásban”. Ott nincsenek bevándorlók, csak menekültek, nincs gazdasági növekedés, ellenben minden rohad, és előfordul, hogy mindenről csak Kósa Lajos jut az eszükbe. Hódmezővásárhely a maga egyértelműségében mutatta meg, hogyan lép elő az ellenzéki sajtó direkt politikacsinálóvá. Befolyásolni akarja az olvasót, a választót, ami színtiszta politikai tevékenység. Nincs ezzel baj, csak ezt elhazudják. Gyávaságból. Ellenben rólunk az elejétől fogva tudni lehet, mi van a zászlónkra írva. Ráadásul itt szabadság van. Nekem még soha senki nem mondta meg, hogy mit gondoljak, mit írjak. Talán ezért is ülünk most itt, mivel rendre mondok valamit, ami kiveri a biztosítékot.

A politikai munka fegyelmezettsége nem üti a szabadságot?

A szabadság nem ellentétes a fegyelemmel, ahogy a renddel sem. Ott munkál bennünk a cél iránti alázat. Személyes érdekeinket sohasem helyezzük a közösség érdekei elé. Ráadásul egyenesen elmondjuk, hogy politikát csinálunk. Ahogy egyébként az ellenzéki sajtó is ezt teszi. E tekintetben nincs köztünk különbség.”