A magyar választó lelkesen kibelezi önmagát

„Ha megfigyeli a nagyérdemű, még az Orbánnal »szövetséges« nacionalista kormányzatok sem alakítják ki az oligarchikus kormányzásnak azt a rendszerét, tehát nem nyúlnak bele a gazdaságba és a piacba, ami Orbán politikájának a veleje. Miért nem? Mert pontosan tudják, hogy ez és az erőforrásaik fejlesztése jelenti a nemzeti fejlődés zálogát, illetve minden ezzel ellentétes hazudozás valójában nemzetellenes. Ezek az országok tovább modernizálnak rendületlenül, miközben keresik a kulturális önazonosságuk nekik tetsző egyensúlyi pontját. Mi bezzeg nemzetileg felpántlikázva kibelezzük az oktatástól kezdve működő tőkéig a »nemzeti erőforrások« védelmének minden lehetőségét, amihez szorosan hozzátartozik, hogy elmebetegek Trianon revíziójáról vagy épp a haditengerészeti hagyományainkon megerősödő honvédségről szövegelnek. Metaforikusan: a székely rovásírást politikává avatjuk, miközben legföljebb a kultúrában, ott is az emlékek között volna helye – mivel nincs semennyi relevanciája a jelenhez, hát még a jövőhöz. Ám aki ilyesmit, vagy ezzel analóg dolgokat állít, az (implicite biztosan) hazaáruló. Az árulózókat ellenben semennyire nem izgatja, hogy elszámoljanak azzal, hogy mi ennek a világnak (metafora!) a köze a mához. Mit mond (metafora!) a rovásírás a jelennek? Mi a jelentése a produktív szellem számára? Hogyan fordítsuk le (metafora!) C++-ba, esetleg még specifikusabb nyelvekre? Vagy (metafora!) ne fordítsunk egyáltalán?

Mennyire csodálatosan ostobán állnak a dolgok körülöttünk!”