Kilépek az LMP-ből

„Két évvel ezelőtt úgy léptem vissza a hivatásos politizálástól, hogy addigra az LMP különböző testületei a párt stratégiájának legfontosabb cövekeit már leverték. Akkor azt gondoltam, talán mintát tudok adni arra, hogy a hivatásos politizálás és az állampolgári politizálás közötti határvonalak igenis átjárhatók, hiszen éppen arra lenne a legnagyobb szüksége az országnak, hogy a »hivatásosokon« kívül minél többen foglalkozzanak a köz ügyeivel: nem pénzért, egzisztenciáért, befutó helyekért, hanem a hazájukért, közösségeikért, elveikért. Úgy voltam vele, hogy a másfajta -immáron nem-hivatásos- közéleti szerepvállalásom jótékony harmóniában lesz majd az LMP politikájával. Nem így alakult, s ez számomra múlt szeptemberben, a werberi stratégia élesítésénél vált nagyon világossá. Ezért fokozatosan kivonultam a párt belső életéből, s tavaly szeptembertől egészen a választás napjáig – az ÁSZ-botrányt leszámítva – tartózkodtam mindenféle nyilvános pártpolitikai megnyilatkozástól is. Az utolsó csepp a pohárban: Szabó Szabolcs, a neoliberális Együtt képviselőjének csatlakozása az egykoron általam vezetett parlamenti frakcióhoz. A szabadkereskedelem előrenyomulásának megállítása, a szabad tőkeáramlás elé emelt szociális és ökológiai korlátok védelme: ma egyszerre globális és nemzeti sorskérdés. Egyetlen igazi parlamenti sikerélményem a gigantikus többséggel szemben, 2016. júniusában, az volt, hogy indítványomra az Országgyűlés határozatot fogadott el a globális szabadkereskedelmi politika korlátozására. Két hónappal később, az EU-Kanada egyezményről (CETA) szóló vitában Szabó Szabolcs a fideszes Németh Zsolt tenyerébe csapott és kijelentette: »A szabadkereskedelem jó« (lásd még: »A szabad kereskedelem kiterjesztése a glóbuszon bizonyítottan az emberiség javát szolgálná«- Orbán Viktor). A pártpolitikának pontosan addig van értelme, amíg jól azonosítható morális céloknak rendeljük alá a taktikai szempontokat és nem fordítva. A 2013-as újjászületésnél azt írtuk ki a képzeletbeli homlokzatra: »Van, ami nem eladó!«. Azóta ez a jelmondat is a feledés homályába veszett. A mai napon megszüntettem tagsági jogviszonyomat az LMP-ben.”