„A kétezres évek második felében a Lázár János által vezetett hódmezővásárhelyi önkormányzat négy év alatt összesen 60 millió eurót kapott iskolai integrációra egy civil szervezettől, a Roma Oktatási Alaptól (ROA). A szervezetet 2005-ben hozták létre a Világbank és a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány anyagi támogatásából.
A pénzből egy olyan programot sikerült megvalósítani, amely Európa-szerte követendő példává tette Hódmezővásárhelyt. Az oktatási rendszer átalakítása, a hátrányos helyzetű gyerekek integrációja olyan sikeres volt, hogy már két év után az országos átlag fölé emelkedtek a helyi diákok oktatási eredményei. A ROA révén és a látványos fejlődés eredményeképp a »hódmezővásárhelyi modell« elemeit több országban átvették, Franciaországból, Írországból, Svédországból és Csehországból is jártak ide szakértők tanulmányozni a modellt.
»Nem nevelhetünk hátrányos helyzetű gyermekekből hátrányos helyzetű iskolákban hátrányos helyzetű felnőtteket« – ezt Lázár János nyilatkozta 2006-ban, amikor a helyi oktatási reform elindult. És ezt akkor komolyan is gondolta.
(...)
12 év elteltével pedig a fenti mondatoktól Lázár János idáig jutott el: »600 éve élünk együtt a cigányokkal, és mind a mai napig nem tudtuk őket integrálni, hogy beszéljük világosan.«
Ez utóbbi mondatokkal nem lehet kibékülni. Már csak azért sem, mert Lázár vezetése alatt Hódmezővásárhelyen bebizonyosodott: igenis, ha van rá szándék, óriási eredményeket lehet elérni.
Szóval ha Lázár János a 2006-os mondataival, és nem a 2018-assal vonulna be a magyar történelemkönyvekbe, elég boldog országban élnénk…”