Ellenzéki fájások

„Az ellenzéknek görcsei vannak. Még nem világos, hogy ez szülési fájás vagy agónia , de nem kell hozzá sok idő, és majd ez is kiderül. A rángás végigrohant a Jobbikon és az LMP-n, hogy aztán ne kerülje el a szocialistákat és a segítségükkel a parlamentbe egyetlen újoncként bekerült Párbeszédet sem. Az eltérés legfeljebb az, hogy a Jobbikot, az LMP-t és az MSZP-t a választási kudarcot követő útkeresés miatti, természetesnek mondható belharcok gyötrik, míg Karácsony Gergelyék frakcióválságát külső erő okozta. Már amennyiben a liberális párt erőnek nevezhető. Egyedül a Demokratikus Koalíció megingathatatlan: amíg Gyurcsány Ferenc van, addig ők is, és amíg ők, addig Gyurcsány Ferenc is. Irigylésre méltóan egyszerű képlet, kár, hogy ez is éppen hogy csak elég volt a parlamenti küszöb megugrásához.

Se erő, se pénz, se ötlet. Ez így haláltusára utal. Van viszont pár új, az ellenzéki közvélemény – az ország fele – számára egyelőre hitelesnek tűnő arc, például Karácsony, Hadházy, Mellár, Márki-Zay. Ebből még kijöhet valami. Közéjük tartozhatott volna Bősz Anett is, de neki más, előre tudhatóan a sikertelenségbe vezető utat választottak. Érthető, hogy a politizáláshoz pénzre van szükség, de most nagyon úgy néz ki, hogy a pénz miatt kitört vita végképp el fogja lehetetleníteni a liberálisok politizálását. Fodor Gábor nem hogy nem kap befutó helyet a jövő évi európai választáson, de az is valószínűtlen, hogy valaha oda tudjon férkőzni az előbb-utóbb majd szükségszerűen összeülő ellenzéki kerekasztalhoz. A liberális eszme ezt is túl fogja élni, de Fodor és köre esetében erre nem érdemes mérget venni.”