A kísértet

„A kommunista vezérekhez hasonló szociopaták – akiknek egyáltalán nincsenek morális gátlásai – szerencsére viszonylag ritkák, a kommunizmus bűneihez pedig sok ember kell. Ők a végrehajtók, akikben azonban időről időre felébredhet a lelkiismeret. Nekik pedig feloldozásra van szükségük, hogy megnyugodott lelkiismerettel gyilkolhassanak tovább. Ezt a megbocsájtást találták meg a marxizmus tanaiban, elsősorban az ún. »marxista etikában«. Ez roppant eredeti módon, nem csak felmenti a gyilkost a bűnök alól, hanem »erkölcsi áldozatnak« (Lukács György) tünteti azt fel, és arra ösztökél bennünket, hogy ne az áldozatot, hanem a gyilkost sajnáljuk. A lukácsi tan szerint az osztályellenség legyilkolása szörnyű áldozatot kíván a gyilkosoktól így talán elnézhető nekik az is, ha néha azért egy kis örömöt is találnak a dologban. Nem lehetünk szívtelenek.

AZ IS KÉRDÉS, HOGY MIKÉPPEN ÜNNEPELHETI MARXOT AZ, AKI – SAJÁT ÁLLÁSPONTJA SZERINT – A DEMOKRÁCIA ÉS A LIBERALIZMUS ELKÖTELEZETTJE?

Nem Junckerről beszélek, ő közismerten alkoholista és hülye, így tetteire nincs észszerű magyarázat, hanem mindazokról, akik ma védik Marxot és a marxizmus, miközben a szabadságról, humanizmusról, demokráciáról, jogállamról prédikálnak. Ennek oka – a fejükben uralkodó zűrzavaron kívül – az hogy soha egyetlen betűt sem olvastak a nevezett gondolkodótól. E tekintetben nekem időnként maga TGM is gyanús. Ugyanis ha olvasták volna, tudnák, hogy Marx mélyen megvetette ezeket az általuk hirdetett eszméket. A jogot az elnyomás eszközének, a parlamentarizmust bohóckodásnak tartotta.

A manapság olyannyira istenített »szabadság” Marxnál valami távoli elvont dolog, ami csak az állam és minden más külső »hatalom” eltűnésével valósulhat meg, hogy mikor és hogyan, arra nem veszteget sok szót. Az ő szabadság-fogalmának semmi köze az egyének szabadságához, vagy annak társadalmi-állami garanciáihoz, ami a libsizmus szent Grálja, minden valós szabadság csak az elnyomók mesterkedése. Hogy mit is gondolt például a libsi körökben ma oly sokszor harciasan emlegetett faji egyenlőségről, arról álljon itt egy levélidézet tőle: »Lassalle, miként fejformája és a hajzata is bizonyítja, azoktól a négerektől származik, akik csatlakoztak Mózeshez az Egyiptomból való kivonuláskor (hacsak az anyja vagy az apai nagyanyja nem szűrte össze a levet egy niggerrel). Nos, a zsidóságnak és a germánságnak efféle egyesülése a négerszerű alapszubsztanciával szükségképpen fura produktumot hoz létre«. Úgy vélem ez méltó koszorúfelirat lehet a trieri Marx-szobor egyik koszorúján.”