Választási kampány és közmunka

„Mit tudtak ajánlani közmunka és közfoglalkoztatás helyett az ellenzéki politikusok? Lényegében semmit. Pontosabban: a szép szavak mögött a no free lunch (nincs ingyenebéd) filozófiáját, a kapitalizmus rideg és könyörtelen arcát, amelyet alaposan megismerhettek a magyar tömegek az elmúlt két évtizedben. Magyarországon is látható, hogy a baloldali gondolkodók más kisebbségeket (a harmadik világ népeit, illetve a közülük kikerülő menekülőket, továbbá az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, queer) közösségek tag­jait preferálják, a legszegényebbeket a menthetetlen underclass kategóriába sorolják és nem törődnek velük.

Az a helyzet, hogy a kormány hagyományosan baloldalinak tartott társadalmi és gazdasági programot valósított meg az utóbbi két ciklus alatt, az állami és a magánszektor együttműködésén alapuló vegyes gazdaságot és nagyszabású közmunkaprogramot hozott létre, amelyben munkáltatók lehetnek a helyi önkormányzatokon kívül többek között a költségvetési szervek, az egyházak, a közhasznú és civil szervezetek és a szociális szövetkezetek is. És az sem igaz, hogy a közmunkaprogram kizárólag a munkanélküli-statisztikák kozmetikázását célozza, hiszen a benne részt vevőknek évente 10-15 százaléka kerül vissza a munkaerőpiacra.

A Fidesz–KDNP sikerei közé tartozik a csökkenő munkanélküliségen és adósságállományon és a növekvő GDP-n kívül a közmunkaprogram is. Az, hogy végül másfajta kampánnyal érte el kétharmadot, a meghonosodott tömegdemokrácia jellemzője, de nem teszi semmissé az eredményeit.”