A Fidesz főpolgármester-jelöltjét azért nem illetem most komolyabb jelzőkkel, mert nő
Nem láttam sem őt, sem egyetlen pártársát sem maltert hordani.
Tárgyalási kényszert kell előállítani, le kell választani az ellenzéket a NER-ről.
„Lépésről lépésre kell haladni, ha valaki tárgyalási kényszert akar előállítani. Az első eredmény az lenne, ha sikerülne leválasztani az ellenzéket a NER-ről. A tüntetések akkor vinnének közelebb a célhoz, ha ezek a pártok a továbbiakban nem legitimálnák azt a rendszert, amit elméletileg meg akarnak dönteni. Ami mindenekelőtt úgy érhető el, hogy a szónokok világossá teszik: a NER részének tekintik azokat a politikusokat, akik felveszik a mandátumukat, és nem az ellenzékének.
Miért lenne hasznos az ellenzék távolmaradása a parlamenttől?
Mert egyértelművé válna, hogy Magyarország nem fideszes fele szembehelyezkedik magával a rendszerrel, és nem fogadja el legitimnek. A kormánypártnak azonnal kényelmetlen döntést kellene meghoznia: az üresen maradt parlamenti helyre kiírt időközi választáson a saját jelöltjei induljanak-e vagy az orosz mintára létrehozott bábellenzék. Akármelyiket választja, az így felálló egypárti parlament még a szovjet utódállamok mezőnyében is rendkívül rosszul nézne ki.
Mivel indokolják az ellenzéki politikusok, hogy mégis beülnek a parlamentbe?
Kell a fizetés. Gyávák és tehetségtelenek vagyunk. Tulajdonképpen jó nekünk a NER.
1) Csak a parlamentből tudjuk ellenőrizni a kormányt. Ha távol maradunk, nem lesz a hatalomnak kontrollja. 2) A parlament nyilvánosságot biztosít számunkra. 3) Szüksége van a pártunknak arra a pénzre, ami a frakcióalakítással jár.
Vegyük sorra:
Mindebből látható, hogy az összes kifogás nevetséges mellébeszélés, mert valójában arról van szó, hogy 1) kell nekik a fizetés, 2) gyávák és tehetségtelenek, 3) tulajdonképpen jó nekik a NER.
Persze ezt így nem lehet belemondani a kamerába, ezért próbálják nekünk elmagyarázni, hogy bár kétszer nem sikerült, de ugyanazok a pártok ugyanazt a terméket a harmadik nekifutásra el fogják tudni adni, becsszó, de tényleg. És ha mégse, akkor majd negyedikre.
Pillanatnyilag egyedül abban reménykedhetünk, hogy az ellenzéki pártok jobban tartanak attól a tömegtől, amelyik a Kossuth téren összegyűlik, mint amilyen erős a szándékuk a kollaboráció folytatására. Azok a kétségbeesett és dühös emberek ugyanis az ő szavazóik.”