A NER megbuktatásának forgatókönyve

„Lépésről lépésre kell haladni, ha valaki tárgyalási kényszert akar előállítani. Az első eredmény az lenne, ha sikerülne leválasztani az ellenzéket a NER-ről. A tüntetések akkor vinnének közelebb a célhoz, ha ezek a pártok a továbbiakban nem legitimálnák azt a rendszert, amit elméletileg meg akarnak dönteni. Ami mindenekelőtt úgy érhető el, hogy a szónokok világossá teszik: a NER részének tekintik azokat a politikusokat, akik felveszik a mandátumukat, és nem az ellenzékének.

Miért lenne hasznos az ellenzék távolmaradása a parlamenttől?

Mert egyértelművé válna, hogy Magyarország nem fideszes fele szembehelyezkedik magával a rendszerrel, és nem fogadja el legitimnek. A kormánypártnak azonnal kényelmetlen döntést kellene meghoznia: az üresen maradt parlamenti helyre kiírt időközi választáson a saját jelöltjei induljanak-e vagy az orosz mintára létrehozott bábellenzék. Akármelyiket választja, az így felálló egypárti parlament még a szovjet utódállamok mezőnyében is rendkívül rosszul nézne ki.

Mivel indokolják az ellenzéki politikusok, hogy mégis beülnek a parlamentbe?

Kell a fizetés. Gyávák és tehetségtelenek vagyunk. Tulajdonképpen jó nekünk a NER.

1) Csak a parlamentből tudjuk ellenőrizni a kormányt. Ha távol maradunk, nem lesz a hatalomnak kontrollja. 2) A parlament nyilvánosságot biztosít számunkra. 3) Szüksége van a pártunknak arra a pénzre, ami a frakcióalakítással jár.

Vegyük sorra:

1. Akkor sem tudták ellenőrzi a kormányt, amikor annak nem volt kétharmada. Lásd a nemzetbiztonsági bizottság meghiúsított üléseit. A kétharmados hatalom pontosan ugyanolyan erős mint a háromharmados. Ebben a rendszerben nincs parlamenti kontroll.
2. Parlamenti nyilvánosság = mond egy unalmas beszédet az ellenzéki frakcióvezető, a miniszterelnök válaszul buzizik egyet, a kormánypárti képviselők idiótán vihorásznak, az ellenzéki képviselők tiltakozásképpen felemelnek egy táblát, a bajszos házmester megbünteti őket. Mindezt úgy, hogy az előadást egyetlen választó sem nézi. Kálmán Olgához e nélkül is be lehet menni szerepelni.
3. Az Együtt pár nap alatt összegyűjtött annyit, amennyibe a kampánya került. Aki kér, annak adatik.

Mindebből látható, hogy az összes kifogás nevetséges mellébeszélés, mert valójában arról van szó, hogy 1) kell nekik a fizetés, 2) gyávák és tehetségtelenek, 3) tulajdonképpen jó nekik a NER.

Persze ezt így nem lehet belemondani a kamerába, ezért próbálják nekünk elmagyarázni, hogy bár kétszer nem sikerült, de ugyanazok a pártok ugyanazt a terméket a harmadik nekifutásra el fogják tudni adni, becsszó, de tényleg. És ha mégse, akkor majd negyedikre.

Pillanatnyilag egyedül abban reménykedhetünk, hogy az ellenzéki pártok jobban tartanak attól a tömegtől, amelyik a Kossuth téren összegyűlik, mint amilyen erős a szándékuk a kollaboráció folytatására. Azok a kétségbeesett és dühös emberek ugyanis az ő szavazóik.”