„Anomáliaként hangzik, de a Facebook az internet antitézise. A legrosszabb, ami történhetett az információáramlás szabadságát illetően, az az, hogy megjelent a Facebook. (...)
Most azonban a Facebook átlépte a vörös vonalat. A napokban látott napvilágot a hír, hogy egy finoman szólva is ellentmondásos közvélemény-kutatást végzett a cég. Az indoklás szerint erre azért volt szükség, hogy jobb megismerjék a felhasználók igényeit. A résztvevőknek kérdésre kellett válaszolniuk, egy egyértelműen bűncselekménynek számító cselekménnyel kapcsolatban. (...)
A briteknél azonban ez most kiverte a biztosítékot. A cég sűrű bocsánatkérések közepette visszavonta a felmérést, félreértésnek minősítve az esete.
Nincs ebben semmi félreértés. A határokat feszegetik, egyre többet engednek meg maguknak, tudják, hogy a felelősségre vonás veszélye nélkül megtehetnek bármit. Ezzel csak elkezdték bemelegíteni a témát, ha ki dühöngtünk magunkat, akkor pár év múlva visszatérhet rá, hogy sokkal kisebb ellenállás mellett kezdjenek újra neki. Minden ilyen botrány csak egyszer ver igazi nagy hullámokat, legközelebb már sokkal tovább fognak menni. Ezekkel a kérdésfelvetésekkel szerintem az a cél, hogy az ember tolerancia küszöbét kijjebb tolják.
A Facebook befolyásolja a közbeszédet, aktívan képes alakítani az egyes országok belpolitikáját. Ismeri a szokásainkat, ismeri a legféltettebb titkainkat, olvassa a levelezésünket, még azt is tudja rólunk, ami még bennünk sem tudatosodott.
Befolyásolja, hogy miről gondolkozzunk, egyértelműsíti, hogy melyik viszonyulás az elfogadott.
Ez egy mosolygós amerikai cég. Minden otthonban jelen van, mindenki hozzáférést enged nekik a saját gépéhez. Ezen közben a fősodratú média azon kattog minden nap, hogy az orosz hackerek veszélyeztetik a demokratikus választásokat. Nevetnem kell.”