Karácsony rosszabb városvezető még Demszkynél is!
Karácsony regnálása alatt olyan mértékben romlott az életminőség, hogy jóval többen költöznek el vidékre, mint ahányan beköltöznek onnan.
Az ellenzék megosztottsága ugyanis több mint butaság: bűn.
„Az első Orbán-kormányt 2002-ben Budapest buktatta meg. 32 egyéni képviselői mandátumból a fővárosban 28-at az ellenzék szerzett, és ezzel fordította meg a Fidesznek kedvező országos választási eredményt. Ebben nemcsak Orbán szabadságellenes lépései játszottak szerepet, hanem a
»kiszárítási politikája« és a 4-es metró projekt leállítása mellett az a Budapest-ellenes hangulatkeltés is, amely négy éven át uralta a közpolitikát. Ne feledjük: akkoriban kezdték az országot Fidesz-barát polgárokra és Orbán-ellenes posztkommunistákra osztani. Akkor akartak először két ellenséges táborba zárni bennünket, akkor kezdték a nem velük tartókat ellenségként kezelni. Budapest 2002-ben ezt kérte számon rajtuk.
A választók többsége ma is kormányváltást akar. Orbán már kisebbségbe került, de azért nap mint nap elmondja, hogy gyarapodó embereket lát maga körül – persze, hiszen őket a »fogadott család« tagjaként ő repítette pozíciókba. És ott vannak a rokonok is, akik, mára ez bebizonyosodott, bűnszövetségben terjesztik a sötétséget. Orbán nem is ebben lát problémát, hanem abban, hogy az ellenzék és a média még szabad része a civilekkel összefogva folyton felemlegeti őket. Ezért akarja egy újabb győzelem esetén felszámolni az ellensúlyokat: az önkormányzatokat, a sajtót, az igazságszolgáltatást. De a családot addig is etetni kell. Ezért kellenek az új és újabb projektek – ezért a margitszigeti beruházás.
Az LMP képviselői a napokban arra kértek, írjam alá a képviselőiket támogató ívet. Ezt elutasítottam. Az ellenzék megosztottsága ugyanis több mint butaság: bűn. Tudjuk, mi a tét: 1918 után a polgári radikálisok tétovaságuk következményeként harminc évre kiszorultak a politikából s az intézményekből, a liberális, polgári radikális és georgista gondolatok Károlyi forradalmának bukása után eltűntek a magyar közéletből. Ahogy a liberálisoknak nem volt helyük Horthy Magyarországán, úgy Kádár puhának nevezett diktatúrájának idején sem lehetett büntetlenül képviselni a szociálliberális értékeket.”