A független újságírás mítosza

„Negyedszázad alatt, amióta a sajtóban dolgozom, mindenféle újságíróval találkoztam. Akadt köztük derék fickó (és fickónő), eredendően jó ember, aki egyszerűen végezte a dolgát, nem foglalkozott másokkal, és amennyire lehetett, igyekezett udvarias, tisztelettudó lenni a kollégáival. Találkoztam ostoba, sunyi fajankókkal, tudatlan, nagyképű idiótákkal, akik azt hitték, hogy a tájékoztatás valamiféle elitklub, ők pedig örökbérletet váltottak a VIP-lakosztályba. Akadt köztük kicsi és nagy, keresztény, zsidó, ateista, szőke, barna, vörös, jobboldali, baloldali, budapesti és vidéki, hetero- és homoszexuális, mindenféle.

Mert két újságíró pontosan annyira hasonlít egymásra, mint két angoltanár vagy gipszkartonszerelő. Semennyire.

Csakhogy az újságírók között, felett, mellett vannak ám nagyon okos értelmiségiek, akik pompás szabályrendszert dolgoztak ki számukra. Ezek jó része arról szól, hogyan kell »szakmailag« rendben lévő cikkeket írni, hogyan legyünk »tisztességesek«, »függetlenek«. Ez a szabályrendszer persze esetleges és blöffszerű. Részben külföldi példákat másoltak át annak a megjegyzésnek az elmulasztásával, hogy ami jó belőlük, az szükségszerűen átalakul, ami pedig nem jó, az teljességgel hasznavehetetlen Magyarországon. Próbálkoznak a különféle hazai újságíró-szövetségek is, vannak például erkölcsi útmutatások, etikai szabályzatok, különféle kiskáték, de valljuk meg őszintén, az érintettek, az újságírók úgy kilencvenöt százalékának fogalma sincs arról, hogy ezek egyáltalán léteznek.

Amióta sajtó a sajtó, maga alakítja a szabályokat.

Jelenleg Magyarországon az a szabály, hogy van független és jobboldali sajtó. Ez a kettő van, mást ne is keressünk.

Azt most hagyjuk, mert a 888.hu olvasói pontosan tudják, hogy miféle átlátszó trükkökkel kozmetikázza magát függetlenné a liberális-baloldali sajtó. A lényeg, amiről beszélni szeretnénk, hogy a baloldali és jobboldali tájékoztatás közötti térben nincsen semmi, nem létezik a »méltányos« és »tisztességes« újságírás. Nincsenek igazmondó juhászok, akik holdfényben, tűz mellett, bársonyos leheletű szavakkal ringatják álomba megfáradt báránykáikat.”