Brüsszeliták buborékban

„Az uniós állampolgárok és a brüsszeli döntéshozatal közti távolságot hivatott csökkenteni a 2014-es EP-választásokon bevezetett csúcsjelölti rendszer, amitől továbbra is sokat remélnek Brüsszelben. Szívesen elhiszem Jean-Claude Junckernek, hogy ha elég intenzíven kampányolnak, akkor mi, a plebsz is megértjük tervük nagyszerűségét, de a motivációs sarlatánoknak se feltétlenül hiszem el, hogy a sikerhez elég nagyon akarni valamit.

Az EP-választáson is a nemzeti pártjainknak szavazunk bizalmat, 2014-ben sem Juncker karizmája vonzotta az urnákhoz a fideszeseket. Juncker most újabb hatékonyságjavító ötlettel állt elő, a kormány- és államfőket tömörítő Európai Tanács és a tagországi kormányok által delegált biztosok alkotta Európai Bizottság elnöki tisztségének összevonásával. Ennek hatékonysága még feltételezhető, demokratikussága azonban már kevésbé. A csúcsjelölti rendszer és más hasonló ötletek ugyanis két célt szolgálnak. Egyrészt el akarják rejteni, hogy továbbra is zárt ajtók mögötti kemény alkudozások alapján dőlnek el a fontos tisztségek, másrészt pedig azt sem akarják a kirakatba tenni, hogy eszük ágában sincs tiszteletben tartani a tagállamok szuverenitását, a cél valóban az »európai démosz« központosított állama.

Berlin béna kacsaként kínlódik, és Merkel optimizmusa finoman szólva sem őszinte, a 2019-es EP-választásoktól pedig semmi jót nem várhatnak a balliberális pártok, tehát indokolt a sietség. Figyeljünk oda, Brüsszel felpörgött!”