Visszautasítható ajánlat

„Alighogy elhallgatott a dobpergés az utódpárt közel harmincéves történetének talán legszürreálisabb kongresszusán múlt szombaton, fejükhöz kaptak a »változás szövetségének« vesztesei, vagyis a közös listán nem befutó helyet kapó komisszárok, és rögvest újra felizzott a jól ismert szocialista belviszály. 

Lapunk információi szerint a sorban huszonkettedik, igaz, magát egyéni jelöltként is megmérető, ám jelen állás szerint a parlamenti kényelemtől tavasszal mindenképp búcsúzó Gúr Nándor borította rá az asztalt Molnár Gyula pártelnökre, afféle forradalmi aktusba sűrítve a sarzsiról lemaradók őszinte elégedetlenségét. Értjük: nem a várólisták, a mélyszegénység vagy a tanári bérek okozzák a felháborodást eme széplelkekben, nem a felmerülő esetleges megoldási javaslatok hajtják a lázongókat a megalkuvó vezetőség felé, hanem annak szomorú lehetősége, hogy elveszítenek valamit, ami igazán fontos számukra. Konkrétan: a havi fixet.

Miközben tehát a Párbeszéd és az MSZP szépen csendben összecsiszolta úgynevezett programját vagy mijét, és – Molnár Gyula szavait kölcsönözve – elkezdett dolgozni a kémia, valami más is történt. A média világában otthonosan mozgó, mindig mosolygós Karácsony Gergelytől kevéssé elalélt félpotentátok alighanem megelégelték a sokadszorra is »érdekházasságnak« keresztelt összebútorozást. Ráadásul immár többről van szó, mint az SZDSZ akaszkodása, vagy a 2014-es szivárványos nász idején. Immár a lé a tét. Vagy fennköltebben: a megmaradás.”