„Évek óta az van, hogy Orbán Viktor évértékelőjében nem azt kell nézni, hogy miről, hanem, hogy miről nem beszélt. Idén például a miniszterelnök úgy festette fel a jó irányba haladó ország képét, hogy a korrupcióról, az oktatás, az egészségügy helyzetéről egy szót sem beszélt. Persze érthető, hiszen nagyjából az orbáni sikerességnek az is az egyenlete, hogy sikeres leszámítva a korrupciót, az oktatást, az egészségügyet (nah meg még pár dolgot), ha ezekről nem is beszélünk, akkor persze már sikeresnek is mondhatjuk.
De a helyzet az, hogy a valóságban ezeket a területek erős fokmérői egy kormányzat sikerességének. Persze az is igaz, hogy 4 év alatt nem lehet ezeket a területeket rendbe tenni, van örökség, amit Orbánék kormányzata örökölt, de nem véletlen, hogy ezekről a területekről szót sem ejtett a miniszterelnök.
Az oktatásban például nem nagyon láthatunk előrelépést, inkább hátralépést. Az orbáni csönd logikája jól igazolja, miért tüntetnek a diákok, miért elégedetlenek a tanárok ma Magyarországon.
Bár valamennyi béremelés van az egészségügyben, és EU-s pénzekből tényleg számos vidéki kórház újult meg, bizonyos betegségeknél csökkent a várólisták hossza, a gondok még mindig órásiak az egészségügyben, és semmilyen átfogó reformra nem látszik szándék a kormányzat részéről. Pedig itt nem csak átvitt értelemben van szó emberi életekről és sorsokról.”