A Ceaușescu-hagyaték

„A román kommunista vezetés az 1960-as évekre gyakorlatilag megszüntette részvételét a Varsói Szerződésben, ezt a döntést a román belpolitikában hatalmas népszerűség övezte, mivel a független, román nacionalizmus ekkoriban élte fénykorát. Így Románia kiharcolta a szocialista táboron belüli különutasságát, megindulhatott az ország nyugati kapcsolatainak kiaknázása.

Mivel Ceausescu ezután többször is nyíltan merte bírálni a Szovjetuniót, illetve nem vett részt az 1968-as, Csehszlovákia elleni katonai akcióban, a nyugati sajtó leginkább baráti hangnemben értekezett róla. Azonban ennek egyik legfőbb oka a washingtoni diplomácia megfontoltsága, a fokozódó hidegháborús helyzetben való mértéktartás, hiszen újabb kommunikációs frontot nyitni Moszkvával és a keleti tömbbel értelmetlen lett volna.

Nixon amerikai elnök például személyesen látogatott el Bukarestbe, illetve II. Erzsébet brit királynő is fogadta a Buckingham-palotában. Egyes korban felröppenő pletykák szerint azonban az angliai látogatáson csak azért fogadták Ceasuscut díszes kíséretben, mert angol gyártmányú repülők megrendelésére számítottak, azonban az államfő eperszállítmányokkal fizetett volna, így végül egyetlen repülőt sem tudott vásárolni.

A román-magyar kapcsolatok is enyhülni látszódtak, már nem vállalta nyíltan a román diplomácia azt az álláspontot, amely szerint a magyarországi értelmiségi, kispolgári körökben románellenes légkör uralkodik és a magyar vezetésben még mindig megtalálható szándék a revizionizmus és a határkérdés.

A román-magyar kapcsolatok enyhülését a 80-as évekre azonban felváltotta a fokozatos romlás, ekkoriban Kádár már tudatosan kerülte a Ceausescuval való találkozást.

Ennek egyik meghatározó oka, a több évtizede neuralgikus pontnak számító határon túli magyarok kérdése.

A Magyar Írószövetség, valamint a magyar értelmiség nagy része (pl. Aczél György) egyre nagyobb nyomást gyakorolt Kádárra a romániai magyarok kérdésében, mivel úgy látták, hogy a határon túli magyarok kérdésében Kádár semmilyen előrelépést nem tett, belenyugodott a Ceausescu által véghezvitt homogenizációba.

Az egyre romló román-magyar kapcsolatok javításában már a konzulátusok létrehozása sem segített érdemben. Ceausescu jól ismert személyi kultusza ekkorra már csúcsra járt, a centralista, központosító intézkedések mellett a román lakosságban elképesztő méreteket öltött a szegénység.

Ceausescu a »román nép naggyá tételének érdekében« betiltotta a fogamzásgátlást, az országban elmélyülő nyomor mellett feleségével megbecsülhetetlen mértékben luxustárgyakat halmozott fel rossz ízlésű, giccses villáiban, paranoiájának csillapítására zéró toleranciát hirdetett a legkisebb mértékben is kritikus sajtóval szemben.”