Ennek egyik meghatározó oka, a több évtizede neuralgikus pontnak számító határon túli magyarok kérdése.
A Magyar Írószövetség, valamint a magyar értelmiség nagy része (pl. Aczél György) egyre nagyobb nyomást gyakorolt Kádárra a romániai magyarok kérdésében, mivel úgy látták, hogy a határon túli magyarok kérdésében Kádár semmilyen előrelépést nem tett, belenyugodott a Ceausescu által véghezvitt homogenizációba.
Az egyre romló román-magyar kapcsolatok javításában már a konzulátusok létrehozása sem segített érdemben. Ceausescu jól ismert személyi kultusza ekkorra már csúcsra járt, a centralista, központosító intézkedések mellett a román lakosságban elképesztő méreteket öltött a szegénység.
Ceausescu a »román nép naggyá tételének érdekében« betiltotta a fogamzásgátlást, az országban elmélyülő nyomor mellett feleségével megbecsülhetetlen mértékben luxustárgyakat halmozott fel rossz ízlésű, giccses villáiban, paranoiájának csillapítására zéró toleranciát hirdetett a legkisebb mértékben is kritikus sajtóval szemben.”