Túl korán csatlakoztunk az EU-hoz 2004-ben

„Az EU mára éppen a legfontosabb feladatát mondta fel irányunkban, ami a gazdaság és a politikai kultúra felzárkóztatása lenne. Ne feledjük, közel hasonló szituációban, amikor Németországot kellett reintegrálni a civilizációba a II. világháborút követően, a pénzügyi segély és szakértelem mellett katonai megszállással garantálták a szövetséges hatalmak, hogy Németország nem kezdi a saját szakállára és belátása szerint értelmezni a »reintegráció« programját. Magyarországon – amely hasonlóan az 1945-ös Németországhoz formálisan biztosan ellensége volt a Nyugatnak a rendszerváltás előtt még egy perccel is – ellenben semmiféle garanciáját nem biztosította az EU az integrációnak. Nyilván nem azt mondom, hogy megszállásra lett volna szükség (ez itt több szempontból sem lett volna indokolható), de a megszállás és sok ezermilliárd forint hozomra való átadása és vele egy lassan ellenséges rezsim finanszírozása között vannak még fokozatok.

Az egész gondolatmenetnek hibás olvasata volna, hogy most az EU-ból való kilépésünkkel helyrehozható lenne a belépés elsietettsége. Ennek – más okok miatt, amelyek azóta beépültek a rendszerünkbe – hatalmas kárát látná az ország. De ne higgyük egy pillanatig is, hogy 2004 és utána a mérhetetlenül gyenge Gyurcsány-kormány a rendszerváltás megkoronázását és biztonságát adta volna, amelyet Orbán tör most szét. Ez nem ilyen egyszerű. Az a biztonság – mint gyakorlatilag minden a történelmünkben – végiggondolatlan és hazug volt. Ha Bibó elemezné, valahova 1867 mellé tenné. És lenne igazsága benne.”