A kapitalizmus köszöni, jól van – és addig jó nekünk

„Ha a vállalatvezető úgy ítéli meg, a pénz jobb helyen van befektetésekben és/vagy a részvényesek között nyereségként felosztva, akkor ezt fogja tenni és nem viszi offshore a pénzt. Ha – leegyszerűsítve – a befektetése várható nyeresége nagyobb ma, mint az offshoreból repatriált tőke hozama holnapután, akkor nem fogja offshore vinni a pénzét. Mi az ördögért tenné?! Az offshore nem adócsalás, hanem adóoptimalizálás, sőt – ami azt illeti – a befektetési stratégia része. (Vannak persze szép számmal teljesen töketlen, hozzá nem értő vállalatvezetők, akik nem mellesleg fantáziátlanok és gyávák, ezért inkább nem forgatják a pénzt, hanem offshore viszik, de ez más lapra tartozik. Ám – a félreértések elkerülése végett – ezek sem tudják felvenni az offshore vitt pénzt, mert tipikusan egy nagyvállalatnak több ezer részvényese van és a pénz az övék, valamint mert személyi jövedelemadót mindenki ott fizet, ahol lakik, és viszonylag kevesen laknak a Seychelles-eken vagy Monacóban: az offshore pénz vállalati profit, nem személyes jövedelem, elvtársak.)

Az éves offshore növekmény (export) a világban becslések szerint kb. féltrillió (500 milliárd) dollár – a kb. 100 trilliós éves GDP fél százaléka. Lehet erre azt mondani, hogy sok vagy kevés, de még egyszer, ez a pénz nem tűnik el a rendszerből, mindössze nem talál megfelelő befektetési lehetőséget. Ugyanakkor ezzel a pénzzel szemben ott vannak a feketegazdaságok, amelyekkel az elvtársak sokkal kevesebbet foglalkoznak. A feketegazdaságban ténylegesen eltűnő jövedelmek az USÁ-ban is kétszer akkora kárt okoznak, mint az adóként elhalasztott offshore tőke. Az európai árnyéggazdaság az európai GDP 19%-ra rúg, a magyaré 25% körül van (értelemszerűen ennek kb. a felét kitevő potenciális adótartalommal). Hát nem lenne egyszerűbb az államoknak ezzel foglalkozni – konkrétan ez tényleg az ő feladatuk lenne –, ahelyett, hogy a fél százaléknyi adóoptimalizálási célú vállalati vagyonra építenek populista narratívát!”