Ma már nem vethető fel komolyan, hogy az ellenzék bárminek az élére állhatna, nemhogy egy plebejus-demokratikus mozgalomnak, hiszen túl hosszú ideig volt része a rendszernek.
„Márpedig ha nincs közös éthosz, politikai erkölcs és politikai reflexek, akkor az a kollektív cselekvési probléma, amit a választási bojkott jelent, megoldhatatlan marad, nincs mire alapozni a szereplők közötti bizalmat és érdekazonosságot, ha egyébként – mint esetünkben – ezek nem adottak. Továbbmenve, a politikai erkölcsön túl valójában az akarat is hiányzik ahhoz, hogy a helyzetet magát is ilyen cselekvési problémaként fogják fel, azaz az ellenzéki pártok – elsősorban a DK és az LMP, de talán az MSZP is – távol vannak attól, hogy kedvezőtlennek értékeljék az ellenzék egészének helyzetét. Más szóval, nem akarnak annyira kormányt váltani, mint amennyire akarnak egymás kárára erősödni.
Mindent összevetve tehát Hont Andrásnak teljesen igaza van, amikor n+1-edszer elővezeti mindazokat a bűnöket, amiket Orbán és csatlósai elkövettek a demokráciával szemben egészen a Számvevőszék legutóbbi leplezetlenül diktatórikus felhasználásáig, de éppen a lényeggel nem foglalkozik: a bojkott praktikus oldalával, amely olyannyira lyukas, hiányos, sőt nincs, hogy az magát a probléma felvetését is – hogy legyen-e bojkott – húzza keresztbe.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A politikai hullarablás e minősített esetén nem rugóznék tovább.
„Lépésről lépésre, tégláról téglára, per aspera ad astra, lárifári” – írta a publicista.
Az újságíró meglehetősen keresetlen szavakkal ment neki a volt kollégájának.
Pedig Menczer Tamás és a Megváltó úr nem csinált mást, mint bemutatta azt a társasági érintkezési formát, amelynek gyakorlását egymásközt pufimellényes partykon megszokták.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
