Magyarország csapdahelyzetben

„A következő öt-tíz évben megváltozik az élet nálunk is. A tudás lesz mindennek az alfája és az ómegája. A gépek, amelyek az elmúlt kétszáz évben körülvettek bennünket, s az emberi fizikai erőforrást szinte határtalanul kiterjesztették, eljelentéktelenednek. Jönnek a szoftverek és az algoritmusok, amelyek a tudás szintjét emelik, és ezzel sokkal jobban felforgatják az életünket, mint tette azt a gőzgép, aztán az autó, a repülő, a mobiltelefon. Mert a digitalizáció az adatok mérése, összegyűjtése, értékelése, az eredmény közzététele és hasznosítása révén a mérnökök, a jogászok, az orvosok, a menedzserek, az ügyintézők százezreinek a munkáját váltja ki. A robotok a munkások helyére lépnek.

Hogyan lehet erre felkészülni? Ma még sok a nyitott kérdés. Ami biztos: tanulással. És előrelátással. Mert azzal is számolnunk kellene, milyen következményei lesznek a társadalomra, a gyermekeinkre, unokáinkra annak, hogy kellő tudás híján a kor lehetőségeivel ők nem tudnak úgy élni, mint mondjuk az észtek vagy a horvátok, s mint persze tehetnék ők is, ha most mi előre tudnánk tekinteni, és e szerint cselekedni. Vagyis mindannak éppen az ellenkezőjét kellene tenni, mint amit a kormány évek óta tesz és amit folytatni is akar. Ha 2018-ban européer szemléletű kormány kerülhetne hatalomra, ha a következő hónapokban sikerülne a tudásalapú kormányprogramot kidolgozni, ha a váltás időveszteség nélkül lebonyolítható lenne, és a jogállam működne, ha az eurót időben be tudnánk vezetni, és ha az EU magjához tartozhatnánk, akkor csak egy generáció kerülne hátrányba Orbán két ciklusa miatt.”