Nyugaton a helyzet változékony

„Talán enyhe túlzás mindezt leszűrni abból, hogy Vona Gábor interjút adott, illetve adhatott az osztrák Die Presse című lapnak, ám jelzésértékű, hogy az egyre zavarosabb vonalon mozgó pártelnök annak az újságnak nyilatkozott, a kormányt szidva, magát ajnározva, amely korábban finoman szólva sem tartotta szalonképesnek a szélsőséges formációt. Sőt, nem volt az olyan régen, egészen pontosan 2012-ben, amikor az osztrák megmondólapban még a kormányon kérték számon, miért engedi a jobbikos nácibeszédet a parlamentben. Történt ugyanis, hogy Baráth Zsolt arról értekezett a Házban, hogy a tizenkilencedik század végén csak külföldi nyomás miatt mentették fel a tiszaeszlári gyilkosság zsidó származású vádlottjait. Hiába utasította vissza Fónagy János államtitkár csípőből a hazai antiszemitizmus hírhedt toposzának emlegetését, az esetről az jelent meg, éppen a Die Pressében, hogy újra szalonképes a náci beszéd a magyar Országgyűlésben.

Pedig nem volt az, legfeljebb egy, a zsidók listázásának igényét felvető, a cigánybűnözés emlegetéséről elhíresült botránypárt képviselői próbálkoztak ilyesmivel – sikertelenül. Ettől függetlenül a nyugati sajtó előszeretettel cikkezett arról, hogy Orbán Viktor „összekacsint” a szélsőjobboldallal, a Fidesz valójában együttműködik a Jobbikkal, újraéled a weimari köztársaság. Kongott a vészharang, szinte belesajdult a fejünk. Nincs éppen könnyű dolga tehát a felettébb haladó európai médiát is figyelő magyar választópolgárnak, ha el akar igazodni a legújabb ideológiai katyvaszában.”