Orbán Viktor annyira megdolgozik a sikerért, hogy az még a Le Figaro tudósítóját is elgondolkodtatta
A francia lap szerint a magyar miniszterelnök minden lehetőséget megragad.
Ehhez képest mit akarnak a többiek? Legfeljebb addig juthatnak el, hogy leváltani Orbán Viktort. Interjú.
„Ennyire nem érti az ellenzék a magyar politikát, vagy az ennyire más nálunk, mint máshol?
Nem a magyar, hanem a politika általános természetéről van szó. Nem lehet mindenkit egy kalap alá venni persze az ellenzéki oldalon, de azt az egyszerű szabályt sokan nem ismerik fel, hogy a demokráciában végső soron az embereket kell meggyőzni. Tehát a tények nem »magukért beszélnek«, nem az újságírók, a véleményvezérek döntik el a politikai versenyt, hanem az, hogy mit gondolnak a választók. Már jó ideje az a helyzet a magyar politikában, hogy Orbán Viktornak van leginkább olyan mondanivalója, amivel a mindennapokban azonosulni lehet. Ha nem a politikát professzionálisan figyelők tudálékosságával nézzük a helyzetet, erre a következtetésre juthatunk. Még csak nem is a Fideszt mondom, mert láthatóan személyesen Orbán Viktor az, aki ezzel a képességgel bír. Azt az egyszerű kérdést kell feltenni, hogy mit akar X párt, Y párt. Egy mondatban próbáljuk meg elmondani. Orbán Viktor meg akarja védeni az országot, az embereket. Ezt elhisszük vagy sem, de ha igen, akkor egy átélhető, azonosulásra alkalmas állítás. Ehhez képest mit akarnak a többiek? Legfeljebb addig juthatnak el, hogy leváltani Orbán Viktort.
»Orbán ki akarja vezetni az országot az EU-ból, mi azért vagyunk, hogy benntartsuk« – ez a DK szlogenje. Ez nem elég egyszerű? Nem átélhető?
Ez is egy jó mondás, meg is van a maga 5-10 százalékos bázisa. Amit egyáltalán nem szabad lebecsülni, mert egy politikusnak nem csak az lehet ma a célja, hogy többségét szerezzen, a lassú táborteremtés is értelmes vállalkozás. De a lényegi kérdés az, hogy melyik az a párt, amelyikre rá mernénk bízni az ország sorsát most a mezőnyben? Határozott meggyőződésem, hogy a magyar választópolgárok 1990 óta ebben a kérdésben eddig szinte minden választáson bölcs döntést hoztak, a mából visszanézve én legfeljebb a 2002-es eredményt tartom olyannak, ami utána rossz irányba vitte mindkét oldalt. De kinek kellett volna nyernie 2010-ben és 2014-ben? Ki látszott alkalmasnak a vezetésre? Ki végezte el azt a politikai munkát, ami a hatalom megszerzéséhez és sikeres gyakorlásához kell?
Habony Árpád politikai tudása ezek szerint meghaladja a teljes magyar ellenzékét?
Ez messze nem csak Habony Árpádról szól, ebben a kérdésben biztosan túl van misztifikálva a szerepe. Ez egy politikai tanulási folyamat eredménye, ami döntően Orbán Viktort és a legszűkebb környezetét jellemzi. 2002 előtt Habony Árpád még nem dolgozott Orbán Viktorral, amikor ő ezt már nagyon jól értette. Mindig is pontosan leszűrte, mi a lényeg: ezt a játékot arra játsszák, kinek lesz több szavazója. Mi a fontos ezért? Hogy az emberek elfogadják, értsék, támogassák, amit mondunk. Nem egymást kell meggyőzni, hanem a szavazókat. A szocialista párt a legjobb ellenpélda, ott ma már nyomokban sem fedezhető fel azt a gondolat, hogy az emberek értsék, mire gondolnak. Ha egy szocialista politikussal beszélünk, egyből látszik, hogy a legfontosabb számára a pártelit más tagjaival folytatott küzdelem megvívása.”