Szívem szerint nem indulnék újra

„Az már korábban kiderült, hogy alig többért akár új, Alstom metrókocsikat is vehetett volna a főváros a 3-as metróra, most viszont a hírek szerint a Budapestnek felújítottaknál olcsóbban gyártott a Metrovagonmash új járműveket Nyizsnij-Novgorod városának, a Škoda pedig alig 7 százalékkal drágábban teljesen új járműveket gyárt Varsónak…

Ezek ellenőrizhetetlen hírek, számok. Az elszánt hibakeresési módszer tipikus esete. Azt csak akkor tudnánk, hogy mennyibe kerülne akár az Alstom vagy a Škoda új járműve Budapestnek, ha lett volna rá közbeszerzés és lenne arra beérkezett, érvényes ajánlat. Nem tudom, szükség van-e a közvélemény további hangolására ebben a kérdésben. Azt viszont tudom, hogy én magam új szerelvények vásárlását javasoltam egy levélben a kormánynak, amely aztán elfogadhatónak tűnő magyarázatot adott viszont arra, hogy miért a felújítást támogatja. Nem volt választásunk: vagy a felújítás mellett döntünk, vagy nem lesz semmi. Aztán, ha emlékszik, először arról volt szó, hogy ezek a felújított kocsik milyen rosszak lesznek, majd amikor megérkeztek, akkor már az volt a baj, hogy túl szépek, végül történt egy-két nehezen magyarázható dolog, amitől megint »rosszak« lettek.

(...)

Nyilatkozataiból úgy tűnik, nincs sok kedve harmadszor is újraindulni a főpolgármesteri posztért. Orbán Viktor meggyőzheti még, vagy már döntött?

Úgy látszik, mások olykor megfogalmazzák helyettem vagy átértelmezik a véleményemet, de talán értem, miért kérdezik ezt meg tőlem egyre gyakrabban. Amikor nem Orbán-kormány volt, akkor a baloldali és liberális politikai erők számára elfoglalható legmagasabb politikai pozíció a budapesti főpolgármesterség volt. Ezt 20 évig stabilan tartani tudták. Pontosabban 16 évig, mert 2006-ban csak 1,5 százalékos különbséggel sikerült megőrizniük, amit azért nem neveznék fölényes győzelemnek. Aztán 2010-ben ezt a pozíciót mégis elveszítették. 2014-ben pedig megint elveszítették. Ez nagyon fáj nekik. Akár a két választási eredményt, akár a közvélemény-kutatások nagy részét nézzük, úgy tűnik, hogy ennek a pozíciónak a visszaszerzésében szerény személyem nem fél kézzel leküzdhető akadály. Hozzáteszem, ez az eszmefuttatás egyébként nem az én verzióm, de nehéz abszurdnak tekinteni. Azt, hogy két év múlva indulok-e újra vagy sem, nem tartom most aktuális kérdésnek. Nemsokára parlamenti választás lesz, aminek az eredményétől és annak arányától elég sok függhet. A jelenlegi közigazgatási struktúra sem a legrosszabb, de nem is a legjobb, így egy választás utáni időszakban elképzelhetők e téren is változások – pozitívak, de akár negatívak is. Ma még bármit el tudnék képzelni e téren is. Visszavonhatatlanul kategorikus választ emiatt nem adhatok, de szívem szerint nem szeretnék már tovább pályázni sem a főpolgármesterségre, sem más, aktív elfoglaltságra.

Miért? Elege lett, kiégett, megunta a szélmalomharcot, vagy már mindent elért, amit akart?

Gondolom, csábító volt az ön számára nem kihagyni a »kiégett« kifejezést sem. Az okok között szerepel – nem kizárólag, és talán nem is elsősorban – hogy hosszabb ideje azt tapasztalom: ebben az országban egyre többen csak arról igyekeznek tájékoztatni, amit szimpatizánsaik látni, hallani akarnak, a valóság egyre kevésbé számít. Ehhez nekem olyan sok kedvem nincs. Bátran higgye el, hogy az igazat mondom. Mindenesetre én támogatom a Fideszt, mert 1990 óta kölcsönösen támogatjuk egymást, így már csak a grundetika miatt sem várható más tőlem, de a 2019-es indulás azért más kérdés.

Ha ön be is tartotta a grundetika szabályait, a Fidesz és a kormány többször felrúgta azokat. Ez is zavarja?

Maradjunk abban, hogy nem mindenki tartotta be mindig. De végső soron a miniszterelnök inkább azok közé tartozott, akik betartották – szemben néhány másik emberrel. De itt mostanában ne gondoljon Lázár Jánosra.”