Mag-Európa helyett

Kiszellynek jó elemzései vannak,érdemes elolvasni, mindig van bennük valamiféle többletinformáció, amit az MTI vezérelt egyéb oldalak nem taglalnak. Ebben például az, hogy mi a különbség a francia államadósság franciák és németek általi kezelésmódjában. "Macronnak több ötlete is van a finanszírozásra, így a közös költségvetést táplálná egy egységesített társasági, vagy tranzakciós adó. Mivel így sem jönne össze elég pénz, közös kötvényeket is ki kéne bocsátani. Itt válik érthetővé, hogy Juncker bizottsági elnök miért erőlteti az euróadósságzónán kívüli tagországok csatlakozását a közös valutához, hiszen akkor már azok is szavatolnának az új adósságért. A fentieket látva aligha meglepő, ha az északi eurózóna országok nem lelkesednek Macron tervéért. Juncker bizottsági elnök már az EU helyzetéről szóló szeptemberi beszédében jelezte, hogy szerinte nincsen szükség külön eurózóna parlamentre, és az eurózóna pénzügyminisztere se önálló szereplő legyen, hanem inkább a bizottság tagja. Ezzel nem az eurózóna parlamentjének politikai megrendelése, hanem a közösségi jog vonatkozna rá, beleértve a maastrichti konvergencia kritériumokat, amit a déliek ezzel a konstrukcióval pont ki akartak kerülni."

A jövő tavaszi olasz választások felrobbanthatják az EU-t. Merkel meg akarta előzni a kormányalakítással az olasz választásokat, de úgy tűnik, ez nem sikerül neki. Fordítva lesz, mint ahogy Merkel elképzelte: az olasz választások gyakorolnak majd nyomást az új német választásra. Kíváncsi vagyok, ezt hogyan védi ki Merkel.

Macaroni előtt volt egy másik híres miniszterelnök Taljánföldön, Renzi. A Brexit másnapján bejelentkezett nagy svunggal, hogy majd ő megreformálja az EU-t és a 2020 utáni költségvetést is elkezdte összerakni. Rá pár hónapra megbukott, mint ME , majd mint szoci elnök is. Ahogy Fletó 2009-ben. Saját országukban nem tudnak rendet vágni, ilyenkor kerül elő a nagy européer reformista maszlag.

"Jöjjenek már vissza az oroszok!" Erről álmodik az egész ellenzék, a szociktól a dk-n át a kutyákig.