Déjà vu

„A történelem mintha ismételné önmagát, hiszen Gyurcsány Ferenc a napokban bejelentette: pártjával aláírásgyűjtésbe kezd a külhoni magyarok szavazati jogának megvonásáért. A rendszerváltás utáni magyar politikai élet alighanem legfájóbb eseménye volt, amikor a hivatalban lévő MSZP–SZDSZ-kormány a saját nemzettársai ellen kampányolt magyart magyar ellen fordítva. Nem pusztán Európában, hanem szerte a világon egyedülálló jelenséget generált e lépésével.

»Ne azt kérdezd, hogy mit tehet érted a hazád, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazádért« – mondta beiktatási beszédében a jobboldalisággal nem vádolható John F. Kennedy amerikai elnök. Nem is csoda, hiszen a politikának létezik egy kimondatlan alapszabálya minden civilizált államban. Ennek lényege, hogy ugyan vannak ellentétek a különböző politikai erők között – ez a közélet természetéből szükségszerűen következik –, viszont létezik egy alap, egyfajta nemzeti minimum, amit senki sem kérdőjelez meg: ez pedig a nemzet iránti elkötelezettség. Folyhatnak heves viták az adórendszerről, az oktatásról, egészségügyről, külpolitikáról és így tovább, ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen kiindulópontot jelent, hogy egyazon nemzethez tartozunk. Miután pedig sorsközösségben élünk és összeköt bennünket a közös identitás, kultúra és a történelmi múlt, nem tagadjuk meg társainktól a nemzethez tartozás tényét sem jogi, sem politikai értelemben.

Ezt az alapvető követelményt sértette meg az akkor regnáló Gyurcsány-kormány, mikor példátlan szociális demagógiával fűszerezve, az ellátórendszer összeomlásával fenyegetve gyűlöletkampányt folytatott a határon túli magyarok ellen, elérve ezzel a népszavazási kezdeményezés eredménytelenségbe fulladását.”