Az érvénytelenített elnökválasztás miatt Románia a demokrácia karikatúrája lett
Addig szavaztatják majd a népet, ameddig ki nem jön a „megfelelő” eredmény.
Ha a sajtószabadság kizárólag a demokrácia szolgálatát jelenti, akkor valójában nem létezik.
„Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a jog közösség-(demokrácia-)alapú védelme, amely a kilencvenes években az akkori politikai jobboldal vesszőparipája volt, hogy válik mostanában – megváltozott médiaviszonyok közepette – egyfajta »liberális« gondolattá. (Anno Antallt, Csurkát vagy Kónyát kinevették, ha a »médiaegyensúlyról« beszéltek, mára pedig ez a hamisítatlan, kilencvenes évekbeli magyar műszó a másik, akkor nevető oldalon szalonképessé vált.) Azonban, ha a sajtószabadság kizárólag a demokrácia szolgálatát jelenti, akkor valójában nem létezik. (...)
»A sajtószabadság ezért értelemszerűen csak az államtól ténylegesen független újságírókat és szervezeteket illetheti meg« – olvasható a következő fontos gondolat a vitacikkben. Azt hiszem, ez túlzottan szűkítő megközelítés: a sajtószabadság ideálja szerint olyan újságíróknak, szerkesztőknek kellene minél nagyobb számban dolgozniuk, akik nem csak az államtól, hanem minden, a média tartalmába beavatkozni képes erőtől függetlenek, így többek között saját tulajdonosaiktól és hirdetőiktől is. Az állam csak egy az ilyen erők közül, és sokszor nem is a legnagyobb hatalmú.
A kormányzatot támadó, kritizáló újságírók nem magától értetődően függetlenek, bár kétségtelen, hogy a mindenkori kormány kritikája, átlátszóvá tétele fontos eleme a demokratikus nyilvánosságnak. De ki mondja meg, hogy ki a független, egyáltalán – a zavaros magyar viszonyok közepette – kitől és mitől kellene függetlennek lenni? A vitacikk által e feladatra alkalmasnak tartott bíróságok biztosan nem képesek ennek eldöntésére, minden más lehetséges döntéshozó pedig csak még többet ártana az éppen, hogy erősíteni kívánt sajtószabadságnak.”