Bukók és buktatók

„Amit az elmúlt napokban műveltek a kommunista utódpárt környékén, olyat csak a legzavarosabb és legintrikusabb szappanoperákban lehet látni. Hovatovább Sherlock Holmes-i képességek kellenek az események és a fordulatok követéséhez, vagyis ez amolyan többműfajos eseménysor. Tragikomédia a javából. (...)

Nehéz nem észrevenni a gyurcsányi furfangot az egész mögött, persze nem elhanyagolva, hogy a sok, pozícióra éhes szájtulajdonos akciózását sem lehet figyelmen kívül hagyni a mindig forrongó szocialistáknál. Hab a tortán, hogy a hétvégén a DK mégis behisztizett, mondván, akkor ők indulnak egyedül. Azért várjuk ki a végét!

Így már csak mínuszos hír, hogy az egyre zsugorodó Momentum is százhat önálló jelöltben gondolkodik, akárcsak az Együtt, bár ők azért létrehoznának valamiféle rivális ernyőszervezetet a »múlt pártjaival« szemben. Ez csak kicsit vonzó a werberizmusban lubickoló LMP-nek, de az egyszázalékos szinten tanyázó Liberálisok és a Párbeszéd, no meg a Bokros Lajos-féle MoMa hangzatos jelszavak mentén azért hajlandó beérni egy-két listás hellyel. Közben felkészül a Jobbik, plakátokkal vagy azok nélkül, Simicska oldalán, némi balliberális stílussal.

Mindezek tetejébe egyfajta szimbolikus lépésként már bontják is a Kossuth téri Agórát. Így egészen látványos az ellenzéki leépülés. És mégis: ők mind vezetnék ezt az országot. Kár lenne hagyni.”