Nyertek vagy veszítettek a szerződéssel a kárpátaljai magyarok?

„Azt mondják, hogy az egyetemi továbbtanuláshoz, az érvényesüléshez szükség van az államnyelv magas szintű ismeretére. Ha egy magyarországi diák 18 évesen kezd felsőfokú tanulmányokat egy külföldi egyetemen, középszintű nyelvismeretek alapján is fél év alatt kitűnően megtanulja az egyetem nyelvét. Nincs ez másként a szomszédos országok magyar iskolát végzett diákjaival sem. Személyes barátaim gyermekeinek példáján is láttam ezt. De nem megy mindenki egyetemre, és főként nem akar minden kisebbségi elköltözni szülőföldjéről a többségi nemzet területére. Aki pedig magyar környezetében fog élni és dolgozni, annak nem lesz szüksége a többségi nyelv magas szintű ismeretére.

»Vannak az országban emberek, akik egyáltalán nem beszélnek ukránul, és ez végső soron egységünket és nemzetbiztonságunkat érintő kérdés« – jelentette ki a minap Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter. Ez a mondat és ez a gondolkodás azt jelzi, hogy a mai Ukrajna rendkívül rossz, önmaga számára is veszélyes nemzetállami felfogást képvisel. Lakosságának negyede sem nyelvében, sem tudatában nem ukrán, közel 20 százaléka orosz. Ha ezeket ukrán iskolába kényszerítik, tálcán kínálják Oroszországnak az alkalmat – nem arra, hogy tiltakozzon, hanem hogy az orosz kisebbség védelmére hivatkozva erőteljesebben folytassa, amit megkezdett, és annektálja az orosz többségű területeket.

A magyar és más kisebbségek esetében ettől nem kell tartania az ukrán vezetésnek, de minden szomszédjával garantáltan rossz lesz a viszonya. Nem az erőszakos ukránosítás biztosítja Ukrajna területi épségét. A szlovákiai magyarok mártír politikusa, Esterházy János évtizedekkel ezelőtt rámutatott: »Az igazságos nemzetiségi politika sokkal nagyobb biztonsági koefficiens, mint sok-sok írott törvény, biztosabb minden Maginot-vonalnál, mert semmi sem erősít meg egy államot jobban, midőn abban nemcsak a többségi, de a kisebbségi állampolgárok is teljes mértékben otthon érzik magukat«.”