Ahelyett, hogy...

„Szerte-széjjel vagyunk a világban. Keressük a boldogulásunkat, ahogy tudjuk. A gyakori utazónak nem is tűnik fel mindez már bizonyára. Talán az sem, hogy az osztrák-német határon megállítanak bennünket és rendőrök kérik az útlevelünket. Öt fiatal férfiét leviszik külön ellenőrzés céljával, de tíz perc múlva visszajönnek és az első ajtónál név szerint mindenkinek visszaadják az okmányát. Minden rendben, utazhatunk amerre szándékunkban áll…

Más kérdés a papirok és meghatározható identitás nélkül hozzánk érkező férfiak tömege, akikkel Európa előbb-utóbb valóban nem tud mit kezdeni. A német faluban, ahova megérkezem, már négy éve él több férfi, akik az idén sem segédkeztek a szüret alatt a falubelieknek, s ezt némi haraggal és megvetéssel jegyzik meg a helybeliek. Nem lehet nem figyelni a tartósan maradni akaró érkezőkre és magatartásukra, hiszen jönnek és jönnek végeláthatatlanul. Az embercsempészeknek nagy biznisz ez tengeren és szárazföldön egyaránt. Jól kereshetnek a mi vajdasági határmenti falvainkba érkező taxisok is, akik hidegvérrel kiteszik a négy-öt, vagy annál is több, idegenből érkezett utasukat, megmutatják az irányt, hogy merre van Magyarország, Nyugat Bácskában azt is, hogy hol van Horvátország, és már távoznak is…”