Lopózás a rezervátumból

„A kultúrnemzet és az államnemzet legszorosabb összevonása a feladat. A Ritzben sohasem fogunk összejönni, de a tábortűznél énekelve erdélyi völgyekben, csallóközi síkon, pannóniai lankákon, alföldi ég és föld ölelkezésben biztosan. Már kilencvenkilenc éve.

A mai birodalmak: az Egyesült Államok, Oroszország, Kína az eszmék nevében porig romboltak egész térségeket, legutóbb Tibettől, Afganisztánon át Irakig, Szíriáig. Minden afgán, iraki, szír vagy tibeti meggyötört emberrel sejtjeimig együtt érzek. S tudom, hogy azért szenvednek, mert a birodalmak semmibe vették nemzeti és vallási létüket. Gazdasági, katonai, politikai okokból. Csak azt ne higgyük el, hogy a demokráciát, esetleg a fejlődést exportálták az amerikaiak, oroszok, kínaiak. Minden erőmmel tiltakozom az ellen, hogy ilyen birodalmi igényű Európa létre jöjjön. Egyvalaki már megpróbálta. Adolf Hitlernek hívták. Ő is gyűlölte a nemzeteket: »fajban« gondolkozott.

Akkor miért is a nemzet és Európa? Mert a nemzet az az emberi közösség, amelyben érzékelhetjük magunkat. Hibáinkat és erényeinket, s ezt tudjuk elhelyezni az emberiség egészében. A nemzet még belátható. Európa is, ha nem akar birodalommá válni. »Olvasztótégellyé.« Felfoghatatlanul kevesebb, sebezhetőbb és szánalmasabb lenne Európa, ha nemzetek nem lévén, egy nagy masszában pusztán ideológiai vagy birodalmi alapon létezne. Egy ilyen helyen mi legfeljebb egy rezervátumba kerülnénk.”