Az ország, amelyik Európát kiáltott

„De ami még fontosabb, az az a szomorú tény, hogy Magyarországon elfogytak a politikai közösséget, reményt és összetartást adni képes politikai identitások. A jobboldal által használt nemzet látszólag csak egy kisebbséget képes mozgósítani, Európa pedig ebben a nemzeti ideológiában szolgál másodlagos kiegészítőként. Mivel a nemzet elveszítette a pozitív, előremutató, közösségi szolidaritást (»senkit sem hagyunk az út szélén«) magába foglaló jelentéseit, Európa adja a kiegészítést, a plusz érzelmi (félelmi) löketet. Hol mint ellenségkép (EU), hol pedig mint egy másik ellenségkép (a muszlim hordák) megalkotásához szükséges felsőbbrendűségi igazolás.

A liberális és baloldali térfélen pedig Európa 2017-ben egy régi emlékhez, egy boldogabb aranykorhoz való görcsös ragaszkodást, egy régi reflexet, beidegződést jelent. A nemzethez hasonlóan Európa, valamikor a rendszerváltás környékén és után, képes volt politikai közösséget alkotni, embereket mobilizálni, közösségi identitást adni. Persze, az Európában rejlő ígéret – a felzárkózás, a modernizáció, a szabadság – látványosan megkopott az elmúlt évtizedekben, ma már csak keveseket mozgósít, és az Európai Unió sem az már, mint ami tizenöt éve volt. De jobb híján, mintegy reflexből még ellőhető. Keveset hoz, de több mint a semmi.”