„Minden gyerekhez, szülőhöz és pedagógushoz oda kéne menni, és elmondani, hogy nem, nem vagytok rosszak, hanem értékesek vagytok, függetlenül mindenféle teljesítménytől és megfeleléstől, tehát nem kell a gyerekekből olyan kis egyenmókusokat fabrikálnotok, amilyenné titeket pofoztak annó. Nyugodtan hirdessétek ki az osztályban hétfőtől, hogy kurvára nem kell egyenesen ülni az iskolapadban, nem kell megenni a szar kaját, nem dől össze a világ, ha a gyerek közbekiabál, az pedig a világ legtermészetesebb dolga, ha visszapofázik, vagy a tiltást kikéri magának. Pont a csendben üldögélő, eltűnni igyekvő, első szóra riadtan engedelmes gyerekkel van gond, attól tartok, nem is kicsi.
Nem tudom, mi lehet ezzel a bokodi családdal. Nem gondolom, hogy a férfi, akinek elborult az agya és lecsapta a 11 éves fiát, gonosz ember és rossz apa volna. Ez túl egyszerű megfejtés. Az a rémisztő az egészben, hogy ő egy teljesen átlagos ember, teljesen átlagos apa, aki teljesen átlagos dolgot tett.
Kár, hogy így kellett megtanulnia, hogy ütni bűn.”