Hogyan fogják megmagyarázni, hogy az a jog, ami a palesztin kontextusban szent és sérthetetlen, a szíriai drúzokat nem illeti meg?
Érdekes lesz majd követni az úgynevezett nemzetközi közvélemény reakcióját.
Aki imádkozni megy, annak nincs szüksége semmiféle fegyverre; aki a jeruzsálemi Templom-hegyre késsel megy, az nem imádkozni akar. Mi a bajuk a muszlimoknak az izraeli biztonsági intézkedésekkel?
Izrael leszereli a fémdetektoros kapukat, szól a hír. A palesztinok ünnepelnek. Zsarolással/nemzetközi nyomással elérték, hogy lemondjon az önvédelem egy részéről, hogy kénytelen legyen lemondani a biztonságról. Ezzel együtt annak a lehetősége is megszűnt, hogy az al-Aksza mecsetben és környékén biztonságosan lehessen imádkozni.
Nehezen érthető, mi volt a problémájuk. A kapuk a biztonság érdekében épültek, nem az imádkozni igyekvő muzulmánok ellen lettek felállítva. De miben is akadályozta volna őket a kapu? Az áhítat, az Isten szeretete átjut a fémdetektoron.
Izrael nem provokációból telepített detektoros kapukat a mecsetek terének bejáratához, ez a történet nem itt kezdődött. Az eset előzménye, hogy július 14-én Jeruzsálemben palesztin terroristák megöltek két izraeli rendőrt, a biztonságiak végül lelőtték a támadókat is. A palesztinok a Templom-hegy környékéről érkeztek, előzőleg – feltételezhetően – a fegyverek is ott voltak elrejtve. A támadás után tartott házkutatások során, Jeruzsálem óvárosának több épületében, illetve a Mecsetek terének közelében rengeteg támadófegyvert találtak elrejtve izraeli biztonságiak. Az arzenál főleg szúró-vágó fegyverekből állt.
Az izraeli hatóságok azt szerették volna meggátolni, hogy a továbbiakban is be tudjanak vinni emberölésre alkalmas eszközöket a térre. Azt hiszem, ez nem is ördögtől való gondolat.
Egy fémdetektoros kapu pedig megakadályozhatta volna, hogy további fegyverek becsempészésével újra erőszak színhelye legyen a szent hely.
Az izraeliek lépése viszont kiváltotta az egész muzulmán világ haragját: az önérzetüket sértette, hogy a muzulmán szent helyekre vezető utakat a zsidók ellenőrizzék. Nem egyedi eset lett volna pedig, hogy egy muzulmán szent helyre csak biztonsági kapun való áthaladással lehet bejutni. Jordániában odáig fajultak a dolgok, hogy az izraeli követséget is megtámadták tüntetők. Az izraeli biztonsági őr pedig lelőtt két támadót. Jordánia csak azzal a feltétellel volt hajlandó elengedni a biztonsági őrt, ha Izrael lebontja a sérelmezett szerkezeteket. Nyert a zsarolás, illetve a minden oldalról érkező nyomás.
Persze az ügyből nem maradhatnak ki a különösen nehéz belpolitikai helyzetben levő Törökország sem, de erről a Mandiner bőven beszámol a hírekben.
Ezzel a fejleménnyel megint öngólt rúgnak a palesztinok, illetve az őket támogató országok. A megoldás az lenne, hogy pacifikálják a Szentföldet, nem az, hogy módot adnak további késelésekre. Senki ne feledje, hogy a meggyilkolt rendőrök rokonai, munkatársai éppúgy elégtételt követelnek. A gyilkossággal megint távolabb került a béke, beláthatatlan távolságra. Az ostor vége pedig nem a merénylőkön, illetve az őket fanatizálókon csattan, hanem ártatlan palesztinokon, akiket élő pajzsként használnak a fanatikusok, az izraeli civileken és rendőrökön, akiket megkéselnek. Az indulatok fokozásával a palesztin nép húzza a rövidebbet:
Ilyen jellegű támadások után senki ne várja, hogy az izraeli fegyveresek konfettivel vagy vattacukorral lövik majd a palesztinokat konfliktus esetén.
A Szent Péter székesegyház bejáratához is fémdetektoros kapukat tettek. És ezzel nekünk, katolikusoknak semmi bajunk. Tudjuk, hogy ez a mi biztonságunkat szolgálja. Nálam sokkal bölcsebbek is megmondták, hogy kell a biztonság.
Pedig nem hinném, hogy túl nagy esélye lenne annak, hogy
Ali Agca óta azt gondoljuk, hogy bár csodás dolog a szeretet, mindenki testvér... de mégis inkább szeretnénk belenézni a táskádba. Egy nap a bárány együtt alszik az oroszlánnal (Woody Allen szerint a bárány majd nem alszik nyugodtan, de ezt csak a pesszimizmus mondatta vele) addig azonban kellenek a biztonsági garanciák, ezt pedig Izraeltől sem lehet elvitatni.
Joguk van megvédeni magukat, mint ahogy mi is igényt tartunk a biztonságra.
A zsidóság persze majd megoldja a saját bajait, nem kellek én hozzá.
Ami itt fontos, az az igazságérzet. Legyünk annyira igazságosak más népekkel, országokkal, mint amennyire mi elvárnánk, hogy velünk igazságosak legyenek. Hozzunk olyan igazságos ítéleteket, mint amilyeneket mi is szeretnénk megélni. Az igazság pedig az, hogy Izraelnek joga van megvédeni magát, joga van biztonságban tudni polgárait. Izrael problémái pedig egyre megtapasztalhatóbbak lesznek Európában is.