Kiskoalíció megatéttel

„A remélhető győzelemre persze könnyebben összeállnak a nagykoalíciók. Most azonban nagy valószínűséggel vereségre kellene összekapaszkodnia egy kiskoalíciónak. (Nagykoalíció csak nagy pártok között jön létre a politológia szerint.) Így is hatalmas a tét. Ez nem feltétlenül a kormányváltás, de biztosan az, hogy megőrzi-e demokratikus, értelmes tagoltságát a közélet, vagy éppen egy teljesen széteső ellenzék hatására is birodalmi szerkezetre vált. Ezzel esetlegessé teszi a polgári, önállóságot és szabadságot is adó élet lehetőségét. Végeláthatatlan mennyiségű és minőségű kockázatot visz már most is az emberek életébe ez a félautokrata rezsim, olyanokat, amelyek kezelése éppen a demokrácia dolga volna. Ha az autokratikus pólus elveszíti az ellensúlyát, végképp szabadságfogyatkozásos állapotok következnek.

Pedig, ha most nem látszik is, az együttműködő politikai magatartás komoly kultúrája alakult ki nálunk az elmúlt évtizedekben. A rendszerváltás első mozdulata, a monori találkozó népi-nemzeti–urbánus-liberális összetartása 1985-ben, majd az ellenzéki kerekasztal ugyanúgy ide tartozik, mint az MDF–SZDSZ-paktum, majd a különleges, mert mindenfajta koalíciós kényszert nélkülözve megszületett szociálliberális kormányzás, benne a messze kisebbségi szabad demokratáknak adott teljes egyenjogúság, amely viszony három cikluson át is kitartott.”