Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Hát, mi a jóságos úristen lenne ez a 193-lapos portfólió, ha nem Káeurópa legnagyobb, háromlábú, 128 fogú, csecsemőket reggeliző médiaszörnyetege?! És mégis mi a jó büdös francot csinálnak az NMHH-nál, meg a GVH-nál ilyenkor?
„És, most az teljesen mellékes körülmény, hogy Mészáros Polgármester Úr százkilencvennégy (még egyszer 194 vagy 193) lapja közül hányat lehet a szó klasszikus és jó értelmében újságnak hívni. Itt a kérdés az, hogy vajon meddig lehetne így, könnyedén vásárolgatni.
Hát, mi a jóságos úristen lenne ez a 193-lapos portfólió, ha nem Káeurópa legnagyobb, háromlábú, 128 fogú, csecsemőket reggeliző médiaszörnyetege?! És mégis mi a jó büdös francot csinálnak az NMHH-nál, meg a GVH-nál ilyenkor?
És ez a kérdés még akkor is áll, ha egy bizonyos szempontból tisztességesebb ezt is, meg utána majd a másik öt-hat lapot is a Mészárosnak adni, következmények nélkül, mint csak azért behozni mondjuk két másik arcot, hogy legalább a látszat meglegyen. Attól még az előző kérdés áll, és attól még a cinizmus és az arrogancia csimborasszója, hogy itt már nagyon régen a látszatra sem adnak.”