Mag vagy héj?

„Az Európai Unió jövőjéről szóló viták Emmanuel Macron francia elnök megválasztásával és földcsuszamlásszerű győzelmével a nemzetgyűlési választások első fordulójában a korábbinál is intenzívebbé váltak. A Macron–Merkel-páros az elmúlt hónapok eredményei alapján politikai felhatalmazással, és nyilatkozataik alapján eltökéltséggel és tervekkel is rendelkeznek az EU megújítására. Ennek az iránya sem nagyon kétséges a továbbiakban. Macron már korábban, francia gazdasági miniszterként világossá tette elképzeléseit a Guardianben 2015 őszén megjelent, akkori német kollégájával, Sigmar Gabriellel közösen írt cikkében. A többsebességes Európa formálódása ma már sokkal inkább kész tényként kezelhető, mint fenyegető veszélyként. Az Európai Bizottság Fehér könyve, amelyet Jean-Claude Juncker februárban mutatott be az Európai Parlamentben, hiába tartalmazott öt lehetséges opciót, mindenki tudta, hogy a négy kivitelezhetetlen forgatókönyv csak arra kellett, hogy alátámassza az ötödiket, a többsebességes Európát. Akik szorosabbra akarják fűzni az integrációt, azok közösen haladnak előre, akik ki akarnak maradni az uniós együttműködés erősítéséből, azokkal pedig nem erőlködnek tovább.

Magyarország számára a többsebességes Európa ugyanakkor súlyos kockázatokat hordoz. Nem pusztán azért, mert a mag-Európából kimaradó országok elesnek majd az unió által nyújtott számos előnytől. Ezek listáját is sokáig lehet sorolni persze. A perifériaországok aligha számíthatnak majd a kohéziós politika bőkezű forrásaira. A közös európai energiapolitika védelmének hiányában sokkal kitettebbé válunk a külső energiapiaci hullámzásoknak, illetve súlyosan egyenlőtlen viszonyban leszünk legnagyobb energetikai beszállítónkkal, Oroszországgal – annak minden kockázatával. A közös piacban való várható bennmaradásunk fenntartja a versenyképesebb nyugati nagyvállalatok piaci nyomását, anélkül, hogy az ezt – jól-rosszul – kompenzáló mechanizmusok áldásait élveznénk. Az eurózóna árnyékában a kis magyar pénzügyi piac is sokkal sérülékenyebb lesz, az ország finanszírozását a legkisebb krízis esetén is csak egyre növekvő pénzpiaci felárak mellett lehet majd biztosítani. A sor hosszan folytatható, Magyarország minden szempontból, gazdaságilag, pénzügyileg, energetikailag, biztonságpolitikailag sokkal kockázatosabb hely lesz az unió perifériáján, mint ha az alakuló európai maghoz csatlakozna.”