Listák nélkül

„Európának a kezébe kell vennie a sorsát, mondta megdöbbentő bölcsen az öreg kontinens motorjának első számú olajozója, Angela Merkel.
Az idézet eddig tart, a következmények azonban csak most jönnek az elemzők, a szövegírók, a hírmagyarázók és az újságírók révén. (...)

A helyzet most sokkal veszélyesebb ennél, hiszen egy másik lista is készülhetne azon városok nevével, ahol az elmúlt két évben Európában terrortámadás történt, amelyekre semmiféle választ nem tudott adni az unió. Mert mindig volt fontosabb az emberéletnél, a biztonságnál. Hiúsági kérdések akadályozták a megértést, köldöknéző politikai megfontolások, közelgő választások, no meg azok a zsíros szerződések, amelyeket mindenki el akar happolni a másik elől.
Merkel épp választások előtt áll, ezért is tud ilyen frappáns és határozott lenni, hiszen most szükség van a határozott vezetőre, legalábbis ezt súgták neki az elemzői és tanácsadói. (....)

Csak az lett volna örömteli, ha ez a kijelentés nem most, hanem két éve hangzik el, ráadásul úgy, hogy nem a választási kampány részeként, hanem hittel és következményekkel. Akkor talán nem az egymásra mutogatás folyt volna a magyar kerítés miatt, nem nácizott volna minden német újság kétpercenként, nem belső viszály jellemezné a mindennapokat, hanem közös munkával, hatékonyan haladnánk; tudva, hogy Európa él, Európa értékes, Európa mi vagyunk.”