„Voltak mostanában, akik a későn ébredés terhét választották a folytatólagos elkövetés helyett. Nők például, akiknek volt ehhez tökük. Kiállni, aztán kilépni, és szót emelni a maradék tekintélyükkel, személyes integritásukkal, gerincükkel, hogy ne veszítsék el azt is. Hát neked csak bajszod van, János?
A hallgatás felér egy lemondással. Erkölcsről, józan észről, szuverenitásról, intellektuális mércéről. Azzal jár, hogy látni fogjuk: az elnök méltatlanná vált hivatalára.
Szerdán a Hősök terén vár a néped. Még van egy dobás, menteni, ami menthető; országból, jövőből és becsületből.
Vagy lehet hallgatni tovább, és odaállni a cinikus magyarázatok mellé. Lehet olyan elnökünk még egy darabig, aki ennyit tud.
De akkor az az elnök szart sem ér.”