Nem hagyom magam megfélemlíteni

„Felkérést kaptam, hogy ma este fél nyolctól mondjak beszédet az orosz követségnél egy civil demonstráción, ami a szólásszabadságról, a jogbiztonságról és az Európa iránti elkötelezettségről szól. Csakhogy a genderfasiszták azóta jelezték a tüntetés szervezőinek, hogy nem kérnek az olyan szólásszabadságból, ami az én szólásomat is biztosítja, nem kérnek az olyan jogbiztonságból, ahol nekem is jogom van megnyilvánulni, továbbá leszarják Európát, ha annak én is a polgára vagyok. Figyelmeztették a szervezőket, hogy ha megszólalok, készen állnak megzavarni a rendezvényt.

Egyik konfliktust a másik után vállaltam fel az elmúlt másfél évtizedben – háromszázhatvan fokos szögben kritizáltam mindazt, amit arra érdemesnek találtam. Bizonyára sokszor tévedtem, és még többször estem túlzásba – de ilyen megveszekedett bestialitással, ilyen szélsőséges agresszivitással, ilyen megátalkodott gyűlölettel, a szándékos félreértésnek ezzel a mértékével, a hisztérikus önsajnáltatásnak ezzel az intenzitásával még soha életemben nem találkoztam. Ez az a mód, ahogy ma Magyarországon – a gender-szektán kívül – senki nem reagál az őt ért bírálatra. Csak remélni merem, hogy a feministák körében is van egy csendes többség, és ez az erőszakos csoport csak egyes személyek sérelmeit képviseli, nem pedig nők tömegeit. Úgy döntöttem, nem hagyom magam megfélemlíteni, és beszélni fogok a rendezvényen. Gyertek el minél többen, és segítsetek megállítani Moszkvát!”