„Népesedési helyzetünk a probléma transz-diszciplináris megértését, gyors stratégiaalkotást, válságkezelő megoldásokat és módszereket igényel. Mivel a legnépesebb korosztály két éven belül kilép a szülőképes korból, javaslatunkban az azonnali megoldásokra fókuszálunk. Tanulmányunk egy nagyobb terjedelmű sorozat második része, amely komplex megközelítésben, részletesen vizsgálja a hosszú- és rövidtávú feladatokat.
Amikor népesedési helyzetünkről, közösségeink erkölcsi, egészségi és mentális állapotáról értekezünk látni kell, hogy a mai helyzet egy régmúltban gyökerező folyamat végeredménye, de a mai beavatkozások – így vagy úgy – meghatározzák a nemzet lehetséges jövőjét.
A krízis higgadt tárgyalását nem csak a politikai erőtér nehezíti, hanem személyes érintettségünk is. Mindannyian részesei, kisebb-nagyobb mértékben áldozatai is vagyunk e történelmi folyamatnak. A súlyos válsághelyzetből való kimozduláshoz, egy jövőbeni kibontakozás megalapozásához, paradigmaváltásra, és igen emelkedett, nagyformátumú, jövőbe látó és elkötelezett államférfiakra és asszonyokra van szükség.
Egyszerre kell megteremtenünk a gyermekvállalás gazdasági, szervezeti-strukturális, kulturális és társadalomlélektani feltételeit. Ma még a kezünkben tartjuk a megoldáshoz vezető eszközöket, de holnap már elsodorhat az ár.
A probléma gyökereit két tényezőcsoportban látjuk. Egyrészt az 1950-es évektől megvalósított női munkavállalás kiterjesztésében, amely a felnövekvő nemzedékek egy részének – generációkon átívelő –, súlyos lelki sérüléséhez vezetett. (melléklet) A másik ok-csoportban a jövő generáció felnevelési költségeinek családokra terhelését látjuk, amit - erőforrásaikat felélve -, már nem képesek elviselni. A megoldás ezért e két feltételrendszer helyreállításában rejlik, ami lényegében a jó házasságok, a szeretet-családok (lélektani és gazdasági) működési feltételeinek megteremtését, sok esetben újratanítását jelenti.
Ennek az egyik gyors eredményeket felmutatni képes eszköze a Hivatásos Szülők (HISZÜK) program átgondolt kialakítása és komplex bevezetése lehet, amelytől a termékenység gyors növekedését, a jövő generáció egészségesebb felnevelését, a családok kohéziójának, közösség- és társadalomformáló szerepének helyreállítását, a belső fogyasztás gazdaságélénkítő hatását, és a vidék leépülésének megállítását várjuk.”