Merkel sarokba szorítva

„Merkel politikája a legnagyobb befolyást gyakorolja az Európai Unióban. Ma azonban a legkevesebb amit mondhatunk, hogy újraválasztására nem érdemes mérget venni. Igen, nem másról van szó, mint a migránskérdésről és arról a módról, ahogy ehhez Angela Merkel viszonyult, és ráadásul erre más államok vezetőit is igyekezett presszionálni. Mindent megtett azért, hogy Európát migránsok milliói árasszák el, mindenekelőtt meghívta őket korlátlan számban Németországba. A mozgásban lévő, teljes ellenőrizetlen és bizonytalan szándékú tömeget válogatás nélkül menekülteknek (Flüchtlinge) nevezete, és erre a kommunikációra sarkallta a valótlanságok híresztelésére korábban is nagyon fogékony német sajtót is. Eddig soha nem használt fogalmat is a politikai szótárba iktatott (Willkommmenskultur). A nemzetközi definíció szerint ma is az a menekült, aki hazájában közvetlen életveszélyben van. A szomszéd országban, ahol már nincs életveszély, ott ő már migráns, akinek ott-tartózkodását a befogadók általában a veszély elmúltáig látják szívesen. (...)

Logikusan gondolkodó politikai vezető érti az ilyesféle üzeneteket, és ha közben meg is mondják neki, hogy merre van a kiút, két dolgot tehet: vagy a néphez (választók) fordul őszinte üzenetekkel, vagy követi a zsarolók utasításait. 

George Soros az unió »felszentelt« helyiségeiben hirdette meg a teendőket migránsügyben. Vélhetően Angela Merkel ebből értett. Csalódott is volt, hogy az Egyesült Államokban nem a Soros által pénzelt demokraták győztek a választásokon, és nem Hillary Clinton lett az elnök. Az, hogy a sarokba szorítottságról szóló teória valós-e vagy puszta kitaláció, hamarosan kiderülhet, és Merkel talán ahhoz is közelebb kerülhet, hogy a kelepcéből kievickéljen. Igazán lehet ennek drukkolni.”