Okay President

„Pedig a 2008-ban kezdődő, első elnöki periódusa után nem sokkal, 2009-ben neki ítélt Nobel-békedíjat akár előlegezett bizalomnak is tekinthette volna. Pedig az első színes bőrű amerikai elnökként akár át is érezhette volna annak a történelmi tragédiának a mélységét, amelyet éppen az eddigi hat nyugati birodalom a világra, azon belül főként a fekete bőrű emberek százmillióira szabadított. Pedig elnökségének első szakaszában valóban igyekezett legalább csillapítani a Közel-Kelet iszonyú feszültségeit. Pedig látszólag valóban komolyan gondolta azt, hogy a világtörténelem leggazdagabb nemzetállamát nem érheti az a szégyen, hogy több tízmillió lakója semmiféle egészségbiztosítással nem rendelkezik, és, hogy a legrosszabb helyzetben élő »legalsó« tízmillió amerikai egészségmutatói Uganda vagy Szudán szintjén állnak.

A helyzet tehát alakulhatott volna másként is, de végül nem alakult másként. És feltehetőleg amiatt nem, amit a már említett falfirkákon is láthatunk. Mert Obama »megméretett és könnyűnek találtatott«, nem volt kellő tudása, bátorsága, becsülete ahhoz, hogy véghez is vigye mindazt, amit érzékeny és intuitív módon megsejteni ugyan megsejtett, de értelmezni és cselekvéssorrá átalakítani már nem volt képes. Annak megértéséhez, hogy miért nem, idézzük fel azt a kissé morbid, de nagyon is lényeglátó viccet, ami első elnökségébe való beiktatása után született, és ami a következőképpen szól: megkérdeznek egy öreg alabamai fehér farmert, akinek dédapja még rabszolgákkal műveltette dohányföldjeit, hogy mondja, miként érzi magát most, hogy egy néger lett az amerikai elnök. Óh, mondja az öreg fehér farmer, én is nagyon örülök, de el tudom képzelni, hogy milyen boldog lehet most az elnök úr gazdája.

Szóval valahol itt lehet a titok nyitja, az elnök úr »gazdája« körül. Obama ugyanis némi hezitálás után végül is készségesen kiszolgálta a »gazdát«, vagyis azt a saját létét is tagadó globális szuperstruktúrát, amely számára egy amerikai elnök is csak szánalmas bábfigura. Egy Mickey Mouse, aki széles mosollyal mond igent a gazda minden óhajára, így aztán ma a világ sokkal veszélyesebb és kaotikusabb hely, mint nyolc évvel ezelőtt volt. Vagyis sajnos semmi sem okay, mister president, és ahogy ez kinéz, részben sajnos éppen önnek köszönhetően egyhamar nem is igen lesz itt okay semmi, sőt!”