A puccsista Alkotmánybíróság

Szigetvári Viktor, az Együtt elnökének írása

A puccsista Alkotmánybíróság

Méltánytalanul kevés visszhangot kapott az Alkotmánybíróság legutóbbi határozatának lényeges, második fele. A hírekbe csak azért került be az alapvető jogok biztosa által kért alkotmányértelmezés ügye, mert Orbán Viktor és a Fidesz saját győzelmeként tekintett a határozatra. Ez természetesen hazugság volt. De az Alkotmánybíróság most ennél nagyobb bajt okozott: alkotmányellenes módon bevezette az alkotmányos identitás fogalmát a magyar alkotmányos hagyományba. Fontos tanulság ez az ellenzék számára is. Nincs más út, mint a magyar alkotmányos identitással ellentétesnek minősíteni az elnyomó Orbán-rezsimet.

Az Együtt meggyőződése szerint a még csonka Alkotmánybíróság egyik utolsó határozata szimbóluma a jogtiprás alkotmányellenes gyakorlatának. Az Együtt hisz abban, hogy csak alkotmányos forradalommal szabad leváltani az Orbán-rezsimet, amely minden független hatalmi intézményt és ellensúlyt önmaga uralma alá hajtott.

A határozat nyilvánvaló része

A mostani határozat tisztázni kívánta, hogy vannak-e jogkörei a magyar Alkotmánybíróságnak olyan esetekben, amikor a Európai Unió közösségi döntéshozatali fórumai a társulási szerződések keretein túl állapítanak meg kötelezettséget hazánkra nézve. Erre a jogtudomány mai állása és a magyarországi szakmai konszenzus szerint is csak egy válasz lehetséges: igen.

Semmi okunk hála imát rebegni az Alkotmánybíróságnak, hogy egy evidens dolgot elismert. Számos uniós tagállam alkotmány-védő bírói fóruma megtette már ezt. 

Az nem meglepő, hogy Orbán Viktor és Fidesz hazudott az Alkotmánybíróság mostani határozata kapcsán. Abból a tényből, hogy a testület kiállt hazánk osztott, de továbbra is létező szuverenitásának védelme mellett, nem következik, hogy a menekültkvóta kérdésében igaza lett volna a miniszterelnöknek.

A határozat puccsista része

Sokkal érdekesebb mindennél az, hogy az Alkotmánybíróság most önmaga meghatározta a magyar alkotmányos rendszeren belül az alkotmányos identitás fogalmát.

Miközben e fogalom természetesen létezik, és kell is róla vitatkozni, van egy probléma. Az alkotmányos identitás Alaptörvénybe írása nem kapott kétharmadot a magyar országgyűlésben 2016 őszén, a bukott népszavazás után.

Tehát a népszuverenitás letéteményeseként funkcionáló népképviseleti szerv kimondta, hogy nem kívánja beemelni szövegszerű formában az Alaptörvénybe az alkotmányos identitás fogalmát. Erre válaszul az Alkotmánybíróság most egy határozatában maga létrehozza és értelmezi ezt.

Egy alkotmányvédő testületnek jogában áll foglalkozni az alkotmányos identitás ismert problematikájával. Nem ez a baj. De az, hogy egy parlamenti szavazási vereség után, egy belpolitikailag egyértelműen megosztó, kisebbségi álláspontként képviselt jogpolitikai kérdésben hoz egy olyan határozatot az Alkotmánybíróság, amely mindenben a Fidesz és Orbán Viktor politikai álláspontját veszi át – ez így egyben elfogadhatatlan. Azt bizonyítja, ami miatt az Együtt illegitimnek tekinti az Alkotmánybíróságot: a testület feladata mostanság nem az alkotmányos egyensúly biztosítása, nem az alkotmány védelme, hanem kulcskérdésekben az orbáni, elnyomó rezsim védelme.

Mit mond a határozat az alkotmányos identitásról? 

Néhány fontos idézet:

„[64] A magyar Alkotmánybíróság az alkotmányos identitás fogalma alatt Magyarország alkotmányos önazonosságát érti, és tartalmát az Alaptörvény egésze, illetve egyes rendelkezései alapján, az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése szerint azok céljával, a Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban, esetről- esetre bontja ki.”

„[65] Magyarország alkotmányos önazonossága nem statikus és zárt értékek jegyzéke, ugyanakkor több olyan fontos összetevője kiemelhető példálódzó jelleggel, amelyek azonosak a ma általánosan elfogadott alkotmányos értékekkel: a szabadságjogok, a hatalommegosztás, a köztársasági államforma, a közjogi autonómiák tisztelete, a vallásszabadság, a törvényes hatalomgyakorlás, a parlamentarizmus, a jogegyenlőség, a bírói hatalom elismerése, a velünk élő nemzetiségek védelme. Egyebek mellett ezek történeti alkotmányunk olyan vívmányai, amelyeken az Alaptörvény és általa a magyar jogrendszer nyugszik.”

„[67] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Magyarország alkotmányos önazonossága olyan alapvető érték, amelyet nem az Alaptörvény hoz létre, azt az Alaptörvény csak elismeri. Az alkotmányos önazonosságról ezért nemzetközi szerződéssel sem lehet lemondani, attól csak a szuverenitás, az önálló államiság végleges megszűnése foszthatja meg Magyarországot.”

Mi következik mindebből a kvóta-vitát érintően?

Az Alkotmánybíróság megágyazott annak, hogy szükség esetén az Alaptörvény szövegén túllépve a [65]-ös pontban meghatározott ezoterikus örökségre mint alkotmányos identitásra hivatkozva „megvédje” hazánkat a kvótától.

Bár álláspontom szerint a társulási szerződéssel összhangban van az EU (jelenleg már éppen elhaló félben levő) kvóta-törekvése, de az „esetről-esetre való” kibontással az Alkotmánybíróság ki fogja bontani, miért is ellentétes a definíciószerűen meg nem határozott alkotmányos identitásunkkal a menekültkvóta.

Mi következik ebből a magyar alkotmányosság maradékára nézve?

A textualista–originalista alkotmányvédő hagyományt teljesen hátrahagyta most a testület egy kulcskérdésekben. Pokol Béla megtagadta korábbi önmagát, mert politikai érdekei úgy kívánták. Pedig az alkotmány-értelmezési vitákban is érdemes a középúton járni: a jog írott betűjétől esetenként elszakadó progresszív alkotmány-interpretációs hagyomány mellett szükség van ellensúlyként a szöveghez szigorúan hű megközelítésre is egy köztársaság egységének védelméhez.

Ettől még számos bíró az esetek jelentős részében az Alaptörvényhez fog ragaszkodni, de ha olyan kérdés következik, amely alkotmányos identitási kérdés, akkor eljön az ezotéria kora. Függően attól, hogy ki és mit gondol a nemzeti önrendelkezés, a hatalommegosztás vagy a szabadságjogok területén ezen identitás részének, a testület hozhat az írott jogon, az alkotmánybírósági határozatokon és az 1990 óta épülő köztársasági alkotmánybírósági hagyományon túllépően is határozatokat.

Nem csak egy egy új láthatatlan alkotmány ez?

Nem, bár adódik a feltételezés.

Szemben a köztársaság-ellenes és jelentős részben a populista jobboldalról fűtött Sólyom László-ellenességgel és láthatatlan alkotmány-gyűlölettel, a láthatatlan alkotmány maga nem olyan volt, mint amit most az alkotmányos identitással a Fidesz alkotmányvédő testülete megalkotott.

Szemben a korábban mások mellett Pokol Béla által is erősített téves közmeggyőződéssel Sólyom László a láthatatlan alkotmány fogalmának meghatározásakor a harmadik magyar köztársaság kezdeti alkotmányos hiányosságainak befoltozására, a normában rögzített, de egymással konfliktusban levő rendelkezések feloldására törekedett. A kulcskérdés itt az, hogy a láthatatlan alkotmánynak voltak normában rögzített alapjai. Nem egy „esetről esetre”, voluntarista módon kibontható, az írott jogon túli, annak fölérendelt valamire gondolt. 

A láthatatlan alkotmány normán és esetjogon túli, ezoterikus kiterjesztése veszélyes (lett volna) egy alkotmányos demokráciára. Sólyom László alkotmánybírósági elnökként ezt nem lépte át, felelősségének mindvégig tudatában volt, és a történelmi átmenet által megkövetelt aktivizmussal volt magyarázható ennek szükségessége. Súlyosan sajnálatos, hogy most a fideszes testület minden írott jogon és határozati joganyagon túlra nyitott ajtót, ezzel ágyaztak meg az alkotmányos demokrácia-ellenes későbbi határozatoknak. Ez a fideszes alkotmánybírósági többség alkotmányos puccsa.

Ha egy fideszes testületi többség úgy véli a jövőben, hogy az EU bármilyen, az írott közösségi jogon belüli, szuverenitási tekintetben határhelyzetet jelentő ügyben Orbán Viktor érdekével ellentétesen dönt, akkor az alkotmányos identitásra hivatkozva fogják azt alkotmányellenesnek nyilvánítani.

De más országokban is van ilyen vita, nem?

Igen, például a német alkotmánybíróság is hozott már olyan határozatot, nem is egyet, amelyben meghúzta az uniónak átadott német szuverenitás határait. De az ilyen esetekben ajánlott megoldások, a konfliktusrendezés folyamata minden tekintetben a liberális, alkotmányos demokráciák szabályainak megfelelően történt. A testület a német alaptörvény nem megváltoztatható részeire hivatkozva pontosító javaslatokat tett a szuverenitási konfliktust érintően. És éppen azért mert a jogi konfliktus határhelyzetetekre vonatkozott, a konfliktusrendezés is az európai alkotmányos párbeszéd intézményeinek keretein belül történt.

Nálunk nem így lenne. A láthatatlan alkotmány egyik legkeményebb kritikusa, Pokol Béla, most a láthatatlannál is sokkal láthatatlanabb magyar alkotmány, a parlamenti elutasítás ellenére létrehozott, a magyar Alkotmánybíróság által most kiterjesztően leírt alkotmányos identitás védelmében csak simán elküldené az EU-t oda, ahova szerinte való. 

Egyetértek Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos véleményben elrejtett elhatárolódásának minden szavával:

„[108] Éppen ebből eredően nem tartom elfogadhatónak a többségi indokolásban két bekezdéssel lejjebb szereplő megállapítást, amely szerint »az alkotmányos önazonosság védelme felmerülhet az egyének életfeltételeit, főként az alapjogok által védett magánszférájukat és személyi, illetve szociális biztonságukat, továbbá önálló döntési felelősségüket befolyásoló esetekben.« Ez a kijelentés a Német Szövetségi Alkotmánybíróságnak az indokolás által korábban idézett határozatából (BverfG, 2 BvE 2/08, 2009. június 30.) vizsgálat nélkül átemelt megállapítás, amely nélkülöz Magyarország Alaptörvényéből kiinduló bármilyen levezetést.

[109] Ugyanígy nem tudom elfogadni a többségi indokolás következő bekezdését sem: »Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Magyarország alkotmányos önazonossága olyan alapvető érték, amelyet nem az Alaptörvény hoz létre, azt az Alaptörvény csak elismeri. Az alkotmányos önazonosságról ezért nemzetközi szerződéssel sem lehet lemondani, attól csak a szuverenitás, az önálló államiság végleges megszűnése foszthatja meg Magyarországot. Az alkotmányos önazonosság védelme ennek megfelelően mindaddig az Alkotmánybíróság feladata marad, amíg Magyarország szuverenitással rendelkezik.« (Indokolás [67]) Ez a megközelítés Magyarország alkotmányos önazonosságát tulajdonképpen elszakítaná az Alaptörvény szövegétől, egyfajta láthatatlan Alaptörvényt hozna létre, amelyet az Alkotmánybíróságnak – bizonytalan módszertan szerint értelmezett, akár külföldi jogi importcikkekkel megtöltött tartalommal – az Alaptörvénytől függetlenül védenie kellene. Ez Alaptörvénysértő lenne. Határozott álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak Magyarország alkotmányos önazonosságát az Alaptörvényből kiindulva, ahhoz hűen, az abban meghatározott keretek között kell érvényesítenie.”

Már csak azt nem értem, hogy egy ilyen fontos kérdésben ezt miért egy párhuzamos véleményben kell elrejtenie Stumpfnak, és hogy egy ilyen jogtipró határozat után mi maradása van még egy ilyen, politikai kiszolgálóvá enyészett testületben.

Mi következik mindebből az ellenzék számára?

Egyrészt ez az alkotmánybírósági határozat is fényesen igazolja, miért nem szabad legitimnek tekinteti a mostani testületet, a kisebbségben levő bírók tisztességének el nem vitatása mellett. Ugyanebből következik, hogy semmi értelme nincs egy ilyen, alkotmányellenes határozatokat kiadó testületbe új tagokat választani. Különösen ellenzéki támogatással.

Fontos történelmi tanulság, hogy minden kiegyensúlyozott alkotmány-védő testület jobb, mint bármely egyoldalú. Hiszen egy, a magyar jogfilozófiai hagyományok széles körét megfelelően reprezentáló testületen egy ilyen határozat nem mehetett volna át. De a Fidesz a jelölési folyamat korábbi konszenzusosságának felrúgása után nem erre törekedett, hanem kizárólag saját politikai véleményének pluralizmustagadó testületi képviseletére. Ezt a négy új alkotmánybíró megválasztása után is fenn tudták egyébként tartani.

A negyedik magyar köztársaság jövőbeni megteremtése szempontjából minden ellenzéki számára tanulság, hogy csak olyan rendszert szabad létrehozni, amely tiszteli a magyarországi politikai és jogfilozófiai vélemények pluralizmusát. Egy ilyen elvek szerint összeállított testületben egyaránt van helye a Schanda Balázs-féle konzervativizmusnak, a Sólyom László-i hagyománynak és a liberális, progresszív, baloldali megközelítéseknek.

Az Orbán-rezsim alkotmányos forradalommal történő felszámolása szempontjából pedig világos érvet kínál a mostani határozat. Az ellenzék számára innentől nem maradt más út, mint a magyar alkotmányos identitással ellentétesnek tekinteni az illiberális Orbán-rezsimet. Hiszen e rendszer gyakorlata tagadja a hatalommegosztás elveit, rombolja a vallásszabadságot, nem ismeri el valójában a bírói hatalmat, és nem tiszteli a közjogi autonómiákat.

Bár én személyesen azt gondolom, hogy a liberális, alkotmányos demokrácia helyreállítása érdekében nem kell tisztelni egy elnyomó hatalom jogtipró rendelkezéseit, de az Alkotmánybíróság mostani, puccsista határozata éppen a saját rendszerén belül nyitott ajtót az Orbán-rezsim felszámolása felé. Hiszen mostantól a valódi alkotmányos identitásunk szerinti liberális demokrata rend helyreállítása is a fideszes Alaptörvény előtti, az írott jogon kívüli aktus. Éppen úgy, ahogyan azt saját rezsimje védelme érdekében a Orbán-rendszer Alkotmánybírósága is rendezni kívánta ezt mostani határozatában.

A nacionalista populisták világszerte tapasztalható előretörésének időszakában nem szabad naivnak lennie a liberális demokratáknak. Alkotmányos forradalommal kell felszámolni az alkotmányellenesen kormányzó, illiberális Orbán-rezsimet, és ennek részeként hivatalból meneszteni kell a rendszerváltás pillanatában a testület tagjait.

Ironikus, hogy ennek mindeddig hiányzó alapjait éppen Pokol Béláék teremtették meg, és csak Stumpf István látott át a szitán.