Miért ne poharazzunk a románokkal

„Míg a szexuális kisebbségek problematikája és az uborka görbülete főtémája volt a világ legpolkorrektebb államszövetségének, egy vágócsirke lelki élete is jobban érdekelte Brüsszelt, mint a kisebbségi sorsban tengődőké. Gyakorlatilag Magyarországnak egy lehetősége lett volna komolyabb jogokat, netán az autonómiát kicsikarni: a vétójogot hangoztatva feltételekhez kötni Románia unióba való belépését. De a korabeli magyar kormány politikusai inkább kedélyesen elpoharazgattak a románokkal és a történelmi lehetőség elúszott. Maradt minden a régiben. A mindenkori román politikum nyilvánvaló célja a magyar kisebbség felmorzsolása.

Az unió nem szól bele, az erdélyi magyar politikusok egy részét meg lehet vásárolni, akit nem, azt meg lehet félemlíteni, a rossz hírű román titkosszolgálat és a korrupcióellenes ügyészség hozza rájuk a frászt. A politikai és gazdasági machinációktól a vegyes házasságig számos eszköz és tényező játszik közre abban, hogy a szórványban tíz év alatt szinte megfeleződött a magyarság száma. És ahogy elfogy a szórvány, neki lehet esni a székely sziget körbeharapdálásának. Ha így mennek tovább a dolgok, a gyulafehérvári nyilatkozat 200. évfordulóján már hírmondóban sem marad magyar Erdélyben.

A volt román elnök, Traian Basescu tipikus balkáni góré, aki gyakran és mosolyogva poharazott a magyarokkal. Mivel mindig pengeélen táncolt, az erdélyi magyar szavazóknak köszönheti, hogy meg- és újraválasztották és megúszta a leváltási kísérleteket. Az általa vezetett Románia pedig megúszta azt, hogy tapodtat is engedjen a kisebbségi jogok terén. A kalózkapitány most megmutatta, kivel poharaztak azok, akiknek volt gyomruk hozzá: szemrebbenés nélkül emlegeti az európai eszmét, miközben fenyegetően emlékeztet az egykori román katonai kiruccanásokra. Történik mindez az Európai Unióban, 2016-ban. Egy olyan országban, ahol – ugyancsak a napokban – egy elszólásból ismételten kiderült: az állam veszélyességi pótlékot fizet a Székelyföldön állomásozó karhatalmi erőknek.

Ha ez a Románia a Tiszáig tart, vajon meddig tart Európa?”