„Nézz szembe a valósággal – így szólt korábban az Ökumenikus Segélyszervezet és az Emberi Erőforrások Minisztériumának közös kampánya, a plakátokon a címben is szereplő szöveggel. Sajnos a valóságot rendszerint elmismásoló politikai korrektség itt is felütötte a fejét, így az utcai hirdetéseken hamar már nemcsak az anya vagy a gyerek, de a férj fejére húzva is láthattuk a mosolygós arccal kipingált zacskót. A kapcsolati erőszaknak számtalan arca lehet, férfi és nő pedig egyaránt az áldozatává válhat – szólt az üzenet.
És valóban: erőszak az is, ha a férj nem mer lépni, mert azzal fenyegetik, hogy onnantól nem láthatja a gyerekét. Ismerjük a lelki zaklatás számtalan formáját. Csakhogy ezeket épp olyan sokszor látjuk nők ellen is használni, miközben a kapcsolaton belüli fizikai erőszak az esetek túlnyomó részében a nők ellen irányul. Épp ezért csalóka az a többször hallott állítás, miszerint a férfiak is legalább ugyanolyan arányban lennének veszélyeztetettek. Ha szembe akarunk nézni a valósággal, a polkorrekt maszatolást biztosan el kell felejtenünk. (...)
Nézzünk szembe a valósággal: nőként sokkal könnyebb áldozattá válni, emiatt pedig nem a nőknek van szégyellnivalójuk. Az áldozathibáztatást is felejtsük el, hiszen nem ösztönlények vagyunk, hogy a nők ne is várhassanak mást. Nekik pedig nincs szégyellnivalójuk: a bántalmazó szégyene az ütés, rajta hagy egy életre nyomot. Amit viszont már se fehér, se sárga alapozás nem tüntet el.”