Standing Rock: a globalizációs western vége

Ez a szöveg némi rövidítéssel az Egyesült Államok nagykövetsége előtti civil demonstráción hangzott el november 10-én. Kardos Gábor borász-filozófus beszéde.

*

A történelemben példátlan szolidaritással állnak ki most az amerikai indiánok Standing Rocknál nemcsak saját jogaik, földjeik, vizeik és szent helyeik védelmében, hanem mindannak érdekében, aminek világszerte jelképe lett az Álló Szikla, mint a Föld nevű bolygó jelképe. Álló Sziklaként, békésen, de sziklaszilárdan védik saját életfeltételeiken keresztül mindannyiunk jövőjét nemcsak az észak-dakotai olajvezeték erőszakos lobbijával szemben, hanem általában a kőolaj alapú civilizáció, a globális bolygófogyasztói társadalom jövőpusztításával szemben.

Csak a földi élet törvényei győzhetnek

Már most létfontosságú tanulságai vannak az ő példájuknak. Először is, mindazok alaposan melléfogtak, akik azt hitték, a nyugati „cowboy” civilizáció végleg legyőzte az indiánokat (ahogy minden más gyarmatosított népet a világban), akikről azt hittük, kihalásra vannak ítélve nyomorult kis rezervátumaikban, hiába is próbálják őrizgetni ősi hagyományaikat mint idejétmúlt „folklórt”, végül csak ki kell halniuk, mert „nem tudtak lépést tartani a fejlődéssel”. Vajon miért hívták makacsul fejlődésnek azt a modernizációt, mely mára drámai világméretű ökológiai zsákutcának bizonyult?

Most pedig azt tapasztaljuk, hogy nemhogy elhalna, de egyre erősebb az indiánok szava, mert egész élő bolygónk érdekeit képviselik, minden földi élőlényt és ezáltal lehetnek sokkal erősebbek az ellenük bevetett elitalakulatoknál. Mert ennek a bolygónak alapvető törvényei állnak mögöttük, szemben azokkal a szűk elitérdekeket képviselő globális lobbikkal, akik máig semmibe veszik mindezt. Pedig az olajlobbisták sem olajat isznak, ezért az ő életfeltételeiket, az ő életérdekeiket is az indiánok képviselik, akik imádkoznak még az őket szétverő rohamrendőrökért is.

Ezért csak az őslakosok győzhetnek, a földi élet győz, a globalizáció ezzel dacoló modern erőszakrendszere pedig eleve kudarcra van ítélve. A Fekete Kígyónak mindenképp torkán akad az Álló Szikla. Sosem nyelheti le és nem tudja megemészteni.

Ezért van olyan csodálatos erő ebben az indián mozgalomban, mert az élet ereje van benne, amint épp a szemünk láttára kezdi el legyőzni a halál civilizációját. Érdemes tehát csatlakoznunk ehhez a világméretűvé szélesedő mozgalomhoz nemcsak azért, mert igazuk van, hanem jól felfogott érdekből is, mert egyáltalán nem a marginális lúzerek oldalára állunk, sőt: egyre nyilvánvalóbb, hogy az olajlobbik és a bolygógyarmatosítók jelentik a marginális, kudarcra ítélt szűk kisebbséget - egy mára teljesen meghaladott, globális csőd szélén álló rendszer az övék. Ők a lúzerek, nem az indiánok.

Élükön Trumppal, aki a Dakota-olajvezeték mögött álló cég egyik befektetője és közismert klímaváltozás-tagadó, aki kiléptetné az USA-t a párizsi klímaegyezményből is. A Dakota Acces-t építő cég több százezer dollárral támogatta Trump kampányát..., de attól még ők a lúzerek ezen a bolygón és csak Standing Rock győzhet.

A szénhidrogén alapú bolygófogyasztói társadalom Fekete Kígyója

Súlyos ítélet a fogyasztói társadalomról, hogy a halál civilizációja, de ha ki merjük mondani, legalább szembenézünk végre a ténnyel, hogy a nyugati életformát miért nevezzük fogyasztói társadalomnak, miközben tabuként kezeljük és általában nem merjük kimondani, hogy végső soron mit is fogyasztunk el? Valójában ezt a bolygót, mindannyiunk életfeltételeit fogyasztja el globálisan a mi rendkívül fejlett bolygófogyasztói társadalmunk és a Fekete Kígyó jelképe arra figyelmeztet, hogy ez bizony a halál civilizációja. 

Miért nem tesszük fel a legalapvetőbb kérdéseket sem, hogy mi is a kőolaj, mi a szerepe, megfelelő helye a világban?

A mi tudományunk és kultúránk mintha nem is próbálna rákérdezni, érdemben kutatni, hogy mi is az a kőolaj, amire épül egész életformánk, gazdaságunk, energetikai rendszerünk és ez a rengeteg műanyag, ami mind megannyi szemét is egyben. Az indiánok segítenek most nekünk belátni a kőolaj valódi természetét, hogy a fosszilis szénhidrogének bizony elhalt élőlényekből vannak és olyannyira halálos természetű ez az anyag, hogy minden életet elpusztít ott, ahova kerül, akár a kertünkben locsoljuk szét, akár a tengerben borul ki egy tankerből, akár a vízbázist teszi tönkre mint általában a kőolaj kitermelése, különösen pedig a palaolaj és palagáz technológia. A kőolaj tehát valóban Black Snake, a halál matériája, eredetében és hatásaiban egyaránt. Az erre épülő fogyasztói rendszerünk ezért konkrétan a halál civilizációja – ezzel szemben fellépve képviseljük most az indiánokkal az élet jogait, az élet kultúráját.

Tiszta vizeink tükrében ideális képet látunk magunkról és civilizációnkról, hogy milyen szuper a technológiai fejlődésünk, de a bolygón globálisan szétfolyó olajfoltok tükrében egészen más ábrázatunkat kell meglátnunk: a világot fojtogató, gyarmatosító és pusztulással fenyegető Fekete Kígyó képét mikor látjuk meg ebben? Ha most Standing Rock segítségével sem, akkor talán soha. Nehogy késő legyen! A döntő választás, ami előtt állunk, nem az, hogy Trump vagy Hillary, hogy bal vagy jobb, mert azok mind a Fekete Kígyó pártján állnak és a döntő választás sokkal inkább az, hogy te kivel vagy, pontosabban te ki vagy: Álló Szikla vagy Fekete Kígyó? Csak ez számít igazán.

Standing Rock a világbéke bástyája is

Nem single issue helyi problémáról van szó. Nemcsak a dakotai indián rezervátum vizeit fenyegeti a Fekete Kígyó és nemcsak a globális felmelegedés révén jelent számunkra közvetlen fenyegetést az észak-dakotai olajvezeték, illetve a palaolaj- vagy palagáz-technológia, mert az amerikai stratégia ezzel, az olajárak drasztikus leszorításával az arab országokat és az oroszokat egyenesen belekényszeríti egy világháborús konfrontációba, tehát Standing Rock egyben a világbéke megőrzésének legerősebb szimbóluma is. Nem tőlünk távoli probléma, hanem egészen nyilvánvalóan minket érintő kérdés. 

Miért nem fenntartható a technokrata tudományfelfogás?

A Fekete Kígyó nem indián folklór, a modern tudományunk által meghaladott régi babona vagy mitológia, hanem valljuk be végre, hogy jobb, pontosabb, gyakorlatiasabb és fenntarthatóbb világmagyarázat az olaj valódi természetére, a világban elfoglalt helyére és szerepére mint a mi fogyasztói felfogásunk, mely máig csupán kizsákmányolandó üzemanyagot lát az olajban. Úgy teszünk, mintha nem lenne kapcsolat vagy véletlenszerű, baleset jellegű összefüggés lenne csupán az olaj civilizációjának környezetkárosító hatásai és magának az olajnak a természete között, mintha nem egyenesen a mi felelőtlen mohóságunkból következne mindez.

A mi felelőtlenül technokrata tudományunk addig terjedt, hogy hogyan lehet gyorsan kitermelni, elhasználni, elfogyasztani az olajat és egyáltalán mindent a világban csak azért és annyiban próbálunk tudományosan megismerni, hogy profitáljunk belőle, de arra nem gondolunk igazán komolyan, hogy voltaképp minek csináljuk ezt, hogy ez tényleg jó-e akár nekünk magunknak és persze a világnak. Ezzel, a tudás fenntarthatóságának követelményével az indiánok tudása sokkal komolyabban számolt mint a mi technokrata tudományunk, mely ugyanúgy nem fenntartható modellt követ, ahogy gazdasági és jogrendszerünk. Valljuk be, hogy leginkább éppen ezért a mi kultúránk máig nem talált kiutat abból a globális krízisből, amit előidézett a fogyasztói függőség globalizációjával. Ha tudományunk, a nyugati kultúra talált volna megoldást, akkor már tele lenne vele a sajtó, de nem találtunk kiutat. Viszont Standing Rock megmutatja a máig járható utat, a fenntartható kiutat a bolygófogyasztói függőség világából.

Tegyük hát le a fegyvert, ne revolverezzük az indiánokat semmivel, vélt magasabb tudományunk és fejlettségünk fegyverét is tegyük le! Kössünk békét velük és a természettel – itt bizony ők győztek, mert a bolygó győzelme az őslakosok győzelme, őket igazolja és a mi marslakókhoz illő fogyasztói világfelfogásunk eleven cáfolata.

A legnemesebb lehetőség elismerni egy másik ember és egy másik kultúra győzelmét a miénk felett és itt most erre az igazán keresztényi gesztusra van lehetőségünk. Ez az igazi fejlődés és szellemi megújulás. Az igazság pillanata, amikor kimondom: egoizmusunk tévedés, nem nekünk van igazunk, hanem az életnek.

A fenntarthatóság meghatározó mérföldköve

Standing Rock a jövő és a Fekete Kígyó, az olajlobbi erőszakszervezete a múlt, egy meghaladott, megbukott világ képviselői. Jobb ha tudomásul veszik, hogy nem győzhetnek és nekik sem érdekük az olajlobbik globalizációjának végső győzelme, amibe ők is belepusztulnának. Nemcsak az emberek ítéletétől kell tartaniuk, mert van-e vajon súlyosabb büntetés bárkinek mint az, ha nem kap iható vizet, ehető ételt és belélegezhető levegőt? Márpedig ilyen ítélet vár mindazokra, akik nem tartják tiszteletben a földi élet alapvető törvényeit, melyek sokkal szigorúbban hajtják végre a bolygó ítéletét mint bármilyen emberi bíróság.

Ha elfelejtettük volna, mennyivel fontosabb a világ törvényeit betartani (ecological law enforcement), mint azokkal dacoló mesterséges törvényeket szabni és azok igézetében élni -  a bennszülött kultúrák mindmáig evidenciaként kezelik, hogy mik ennek a bolygónak az alapvető és igazi törvényei. Ez tehát a közös platform, ami révén a világtörténelemben példátlan összefogás és szolidaritás jött most létre Standing Rock támogatására Amerika, Afrika, Ázsia és Óceánia  őslakos népei és kultúrái között.

Van mit tanulni tőlük a jövőt illetően.

Hiába tett úgy államaink jogrendje, mintha mesterkélt szuverenitásunk felülírhatná a bolygó törvényeinek szuverenitását, mert a mi mátrix-törvénykezésünk soha egy pillanatig nem volt más mint illúzió, sőt: evolúciós zsákutca, amiből ideje kikecmeregni, ha még sikerül. Nem a modern technokrata tudomány mutatta meg a kiutat, hanem a föld fenntartható kultúrái által megőrzött tudás és éthosz, Standing Rock sziklaszilárd fenntartható tudása az, amire építhetünk.

Nem elég szolidárisnak lennünk velük és megveregetnünk a vállukat, hogy helyettünk is állják a rohamrendőrök rohamait, akik alkalmasint a mi fehér civilizációnk hatalmát, a világgyarmatosítás rendszerét képviselik velük szemben. Ami nem fenntartható, az tulajdonképpen a világ gyarmatosításának egész rendszere (amiből vastagon kivette a részét a technokrata tudományfelfogás is, mely a legkisebb elemi részekben is ugyanúgy leigázható, kizsákmányolható erőforrást lát, ahogy a gyarmati sorban tartott népekben és vidékekben) Mindez végső soron nem más mint az a nyugati globalizációs modell, amit „jóléti” vagy fogyasztói társadalomnak nevezünk és ami az olaj tükrében mint Fekete Kígyó, mint a halál civilizációja mutatkozik meg.

Ki kell mondanunk és be kell látnunk, hogy azzal tudunk véget vetni a népek és az egész bolygó gyarmatosításának, ha elismerjük, hogy mi mindannyian indiánok vagyunk, mindannyiunknak úgy kéne élnünk, mintha bennszülöttek, őslakosok lennénk ezen a bolygón és nem olyan gyarmatosító ufók, akik csak azt nézik, mit lehet gyorsan elfogyasztani, elbirtokolni és legjobb esetben is csak használjuk a természeti erőforrásokat, de már fel sem merül, hogy élnünk kéne velük, együtt élni, ahogy az őslakos népek és kultúrák, akiket momentán „primitívnek” mondunk ezért. Pedig a mi civilizációnk bizonyult primitívnek, rettentően barbárnak és nemcsak ökológiailag.

Vissza kell adnunk tehát ezt a bolygót az őslakosoknak, a fenntartható kultúráknak, amitől ma még nagyon messze vagyunk, de sürgősen vissza kell fordulnunk ebből az evolúciós zsákutcából és el kell indulnunk az egyetlen járható úton, ami a fenntarthatóság útja. Standing Rock mutatja mindannyiunknak az irányt, a jövő útját.

Mi nyilván nem fogjuk azt mondani, hogy csak a halott cowboy a jó cowboy, de jobb ha tudjuk, hogy a cowboy történet, ez a szörnyű western, a modernitás rémálma, ami az utóbbi másfél század nyugati világgyarmatosításának története, éppen a mi időnkben, a szemünk láttára ér véget. Új korszak kezdődik, a Fekete Kígyó a múlt jelképe és Standing Rock az emberiség jövőjének szimbóluma.

Bízzunk benne, hogy a jövőnk képes legyőzni ezt a szörnyű múltat, de csak úgy, ha újra megtanulunk együtt élni a többi élőlénnyel és a világgal, az indiánok, illetve más földlakókhoz méltón élő népek példáját követve és belátva, hogy ökológiailag mi mind indiánok vagyunk és úgy kéne élnünk, ahogy ennek a bolygónak őslakosaihoz illik - akár úgy fejezzük be beszédünket, hogy Ámen, akár úgy, hogy Uff, illetve Hau.

*

Itt elolvashatja, milyen tüntetésen is hangzott el a beszéd.