Gyávák, árulók és ostobák

 „A magyarországi jobboldal teljes győzelme, a legfontosabb kérdésekben – a cigánykérdésben és a tőle a közvélekedésben elválaszthatatlan munkanélküli-kérdésben – érzékelhető, ugyancsak jobboldali irányú társadalmi nyomás, az értelmiség és a középosztály egy részére nehezedő, még ki nem elemzett egzisztenciális fenyegetettség, a közmunkát adományozó helyi kiskirályoknak való szubproletár kiszolgáltatottság vidéken, a »győzteshez húzás« (amely »az agresszorral való azonosulás« ismeretes pszichopatológiai tünetcsoportjával rokon) és a többi, együttesen: rémülettel vegyes hisztériába kergeti az Orbán-rezsim ellenfeleit, akiket egyre szégyenletesebben hagy cserben az őket (ha csak jelképesen is, így vagy úgy, annyira, amennyire) képviselő politikai »garnitúra«, evvel is fokozva a vereségérzet és a félelem elegyéből keletkező ellenzéki neurózist.

A gyávák, árulók és ostobák nem gonosztevők, csak érdekvezérelt átlagemberek, akik a konformizmusra késztető tőkés logika szerint megpróbálnak »ésszerűen« viselkedni, »védeni a családjukat«, megadni az adósságaikat, kifizetni a lakásrészletet, az orvost, a tandíjat, a gázt, a villanyt, a telefonszámlát, az autószerelőt. Mások azt is szeretnék, ha volna kis tartalék a bankszámlájukon. Ez minden mai intézmény, vállalat, üzlet keretében nagyfokú konformizmust (alkalmazkodást) igényel a teljesítménykényszernek való engedelmességgel, a bürokratikus logika betartásával (mindenki ezer űrlapot tölt ki állandóan, még az egyetemisták és a művészpalánták is »teszteket« körmölnek, pályázati kérelmeket és »koncepciókat« írnak, szüntelenül vizsgáznak, mindez pedig csak az előírt »formátumban« történhet), a befolyó jövedelemnek és minden egyébnek növekednie kell, és mindenkinek ezt kell szolgálnia. A társadalmi struktúra nyomása tűrhetőbb politikai viszonyok között is az elviselhetetlenségig intenzív és súlyos. A versenyszellem megköveteli az »ember embernek farkasa« szemlélet akadálytalan érvényesülését.”