Az őszödi krízis kommunikációs kezelésének tanulságai

Gyurcsány egy üresfejű, nagyképű, anyósa segitségével meggazdagodott középszerű túlmozgásos KISZ káder. Igazából nem ért semmihez, csak azt a látszatott tudja kellteni az aluliskolázott rétegekbe és pár elvhű, a régi pártélethez szokott "értelmiségben". Ha olyan jó lett volna látszott volna vlami eredménye a kormányzásán, de csak a válság és a teljes káosz maradt utánna. Ez a káosz ma is ott a baloldalon.

Nem krízis volt, hanem egy teljes évtizedig tartó pénzügyi válság, amelynek oka az volt, hogy Gyurcsány igen rövid idő alatt felvitte a költségvetés hiányát 10%-ra. Ezt az óriási, 10%-os költségvetési hiányt nagyon sokáig tart ledolgoznia bármely kormánynak. Ezért kellett volna azonnal leváltani Gyurcsányt, mert más miniszterelnök tiszta lappal indult volna. Azt sem használták ki, hogy a Fidesz nem akarta átvenni a kormányzást, amíg a nagy hiány miatt megszorításokat kell tenni. Tehát egy tiszta miniszterelnöknek lettek volna esélyei, de Gyurcsány mindenképp bukásra volt ítélve. Pancserek gyülekezete volt az MSZP-SZDSZ kormány. Ki sem tudták számítani, hogy a Fidesz még nem akar kormányozni. Az MSZP vezetése már primitív, kis tudású emberekből állt, az SZDSZ pedig túlzottan ragaszkodott az MSZP-vel szemben elért fölényes helyzetéhez és félt egy másik MSZP kormányzástól, hátha elveszíti a nehezen kiharcolt pozícióját.

Érdekes írás. Látszatra valóban jól, a kommunikációs szakmai konszenzusnak megfelelően reagált Gyurcsány és stábja a nyilvánosságra került beszédre. Gyorsan, pontosan, a megfelelő személy a megfelelő csatornákon. Csakhogy ezek formai követelmények. A tartalommal volt a probléma és nem csak a beszéd tartalmával, ahogy a szerző helyesen rámutat, hanem a reagálás tartalmával is. A politikai szakma alapvetése, hogy a politikus a verseny, a kampány során tesz javaslatot és ajánl szövetséget a választóknak, a megválasztása után pedig ennek szellemében dolgozik. Kivétel, amikor a kormányzás közben rendkívüli helyzet áll elő: hadüzenet, természeti katasztrófa, gazdasági krízis, hasonló súlyú esemény. Ilyenkor új ajánlatot tehet és támogatást kérhet. (Hacsak nem ő okozta.) Rendkívüli helyzet hiányában, illetve egy nem rendkívüli, de nehéz, fenyegető helyzet eltitkolásával, eltagadásával, nem ehhez igazított ajánlat elfogadása révén megválasztva, közvetlenül a megválasztása után nem állhat elő új ajánlattal, mert az nem más, mint a választók becsapása. Ezt tette Gyurcsány, erre a helyzetre próbált "kommunikációs" megoldást találni. Először a támogatóit, a győzelmet ünneplő pártját kellett maga mögé állítania. Ezt végezte el a zártkörű sokkoló beszéddel, egy hónappal a választás után, a nyári politikai uborkaszezon kezdete előtt, május 26-án. Eltelt a nyár és a társadalomnak is tudtára kellett adni, hogy nem az következik, amit várt, hanem egészen más, sokkoló megszorításcsomag. Nem ez történt. Nem szólalt fel a parlament előtt, nem adott interjút a TV-ben, rádióban. Hanem nyilvánosságra került a három hónappal azelőtti sokkoló beszéd vágott változata. "Ma már a vizsgálatokból, elbeszélésekből sejtjük, hogy a miniszterelnök tudott róla, hogy az anyag „kinn” van, a stábja készült rá, hogy kijön valaki a felvétellel." - írja a szerző. És mi van akkor, ha ezt a kommunikációs módszert tudatosan alkalmazták? Aminek nagy az esélye, mert valamit sürgősen tenni kellett. Ez szakmailag milyen kommunikációs megoldásnak minősíthető? Egyáltalán lett volna-e erre a politikai problémára optimális kommunikációs megoldás, vagy csak rossz volt és még rosszabb? Hogy lehet azt kommunikálni a parlamentben vagy a televízió előtt, hogy a saját maga által összeállított költségvetésben többszázmilliárdos hiány van, és nem érvényes a tavaszi választási szövetségkötés a társadalommal? A hazugságot nem lehetett meg nem történtté tenni. A helyzetet azzal lehetett volna úgy-ahogy megmenteni, ha Gyurcsány elnézést kér, lemond és a pártja új vezetőt választ. Ha alig két évvel korábban nem történt volna már meg valami hasonló. Tehettek volna ajánlatot az ellenzéknek átmeneti kormány létrehozására a krízis elhárítása érdekében. Ez európai stílusú megoldás lett volna és megmentette volna a baloldal prsztízsét. Feltehetően elvesztették volna a következő választást, de megmaradt volna a morális tartásuk, nem forgácsolódtak volna szét, nem jutottak volna olyan állapotba, amilyennek ma látjuk őket. Nem ezt tették. Görcsösen ragaszkodtak Gyurcsányhoz, a hatalomhoz, tagadták a politikai hazugságot. Alighanem azért, mert bennük éltek a kommunista hatalmi reflexek és mert bénultan rettegtek a már kétszer is csak fondorlatokkal, hazugságokkal legyőzött Orbántól. És ebben az állapotban kapták a másik ütést, a gazdasági válságot. A rendkívüli helyzetet, amikor elő lehetett és elő kellett volna állni az új szövetségkötési ajánlattal. Egy elbukott népszavazás után, egy teljesen leamortizálódott vezetővel, egy morálisan szétesett párttal és koalícióval. Majdhogynem hirdetést adtak fel a miniszterelnöki pozíció betöltésére - közröhej tárgyává téve magukat. Ehhez az induló helyzethez képest Bajnait tisztelet és elismerés illeti, hogy ilyen háttérrel, politikai felhatalmazás nélkül el tudta vinni az országot a választásig. Személyes karizma és kommunikációs trükkök nélkül.

az 1-3. pontok igazságait sikerül agyoncsapni a 4. ponttól, mondjuk ilyenekkel: "Úgy vélték a közvélemény felsorakozik majd a miniszterelnök mögé, mert akkora a baj. Akár az ördöggel is szövetkeznek majd csak megvédje valaki őket és a pénztárcájukat." ezt elhiszi a szerző? hát pont, hogy a pénztárcánkra hatásról (is) szólt az elkúrás beismerése, épp arról szólt a történet, hogy a ti bőrötökre lettetek átverve, és a ti bőrötökre lesz helyrerakva - mégis, ha már az ördöggel cimborálunk a pénzünkért, hát csak nem pont azzal az ördöggel, aki épp arra ácsingózik?