„A mai elvtársakat úrnak kell szólítani, igaz, még nem kegyelmesnek, vagy méltóságosnak. Ezeknek a mai hatalmasságoknak is van zöld stüszikalapja, zerge tollal, erdőjáró csizmája, bakancsa, puskája. Méregdrága valamennyi, bár nem tudom, hogy Gucciék készítenek-e vadász tarisznyát, zöld, szarvasagancs-gombos zekét. Szóval, sok mindenük van, ami a réges-régi uraknak, arisztokratáknak is volt, csak egy valami hiányzik belőlük, de nagyon, ami azokban megvolt: a stílus.
Most nem csak Lázár János szánalmasan kivagyi fácánmészárlásaira gondolok, bár az is elég visszatetsző, még csak arra sem, hogy valaha nem illett festményekre lövöldözni a vadászházban, amint az néhány éve megesett egy kormányzati emberrel. Inkább az a gátlástalan mohóság, a gumicsizmás, lábszagú »kaparj kurta« arrogancia zavar, ahogy ez a narancsos új arisztokrácia rávetette magát erre az ősi hobbira. Rájöttek, nemcsak lövöldözni lehet az erdőben, hanem kaszálni is. Nagy pénzeket, trófeáért, vadászjegyekért, vadászengedélyekért, vadhúsért.”