Tűrhetetlen (28.)

„»Evan talán arra vágyik, hogy leteperje a saría-rendőrség!?« – adta meg az alaphangot egy brit néző, majd sokan mások folytatták a BBC honlapján és szerte a neten. És ezek a hangok, ezek a vélemények köszönőviszonyban sincsenek Evan Davis ócska cinizmusával, és a valóságtól biztonságos távolságot tartó ostobaságával. Sokan csak annyit fűztek a magyar külügyminiszterrel készült riporthoz, hogy »igenis vannak ilyen zónák«, de volt, aki még szűkszavúbban csak ennyit írt: »Evan, te ostoba!«, »Evan, te hülye!« Más hozzászólók azt fejtegetik, hogy Evannak talán több időt kellene töltenie az utcán, vagy menjenek rendőri védelem nélkül forgatni bizonyos helyekre. Van hozzászóló, aki szerint a BBC-nek immáron fogalma sincs a valóságról, és csak azt hajtogatja, amit az Egyesült Államok kitalált neki. Többen felsorolják azokat a helyeket Londonban, ahová nem tanácsos betenni a lábunkat. »Szállj le Hunlsow-ban, Evan!« – tanácsolja egy brit néző, és még hozzá teszi: »Nem lesz egyszerű kardioedzés!« Egy másik derék brit ezt üzeni Evannak: »Londonban dolgozom, de szerencsére nem ott élek. Félelmetes hely!« S van, aki így pontosítja a valóságot: „Elég csak annyit mondani: Luton.«

Luton London központjától nagyjából ötven kilométerre található »városka«, itt van a Vauxhall autógyár. És mára az egyik legrosszabb hírű hely egész Angliában. »Kispakisztánnak« is nevezik, ugyanis itt már kisebbségbe kerültek a bennszülött fehér angolok. Az ekozbenlondonban.blog.hu honlapon ezt olvashatjuk: „Londonban egyelőre ilyen területek nincsenek. (mármint no-go zónák – B. ZS.) A rendőrségnek mindenhova van bejárása, sőt, az egyszerű állampolgár is, ha akar, szabadon mehet bármelyik régiójába a városnak, nem várják úttorlaszok vagy gépfegyverek. Igaz ez Kelet-Londonra is, ahol vannak olyan muszlim többségű kerületek, amelyben szélsőséges nézeteket valló csoportok kísérletet tettek már korábban a muszlim törvénykezés, a saría bevezetésére – sikertelenül. A hatóságok az ilyen kezdeményezéseket rendre megakadályozzák. Ezekben a városrészekben ugyanakkor a bűncselekmények egy része felderítetlen marad, mert »házon belül« rendezik. Az ilyen párhuzamos társadalmakban van példa becsületügyekre, poligámiára vagy kényszerházasságra is, továbbá előfordul a nők nemi szervének csonkítása, ami hivatalosan bűncselekménynek minősül. Amikor fény derült ilyen esetekre, akkor a rendőrség azonnal reagált rájuk, a bűnösöket pedig börtönbe juttatta.”