„Mit gondol az európai helyzetről piactervezéssel foglalkozó közgazdászként? Hogyan lehet a menekültekről elosztási problémaként gondolkozni? Vannak helyek akik befogadnák a menekülteket és a bevándorlókat is, vannak akik csak a képzetteket, mások csak a keresztényeket, a radikális iszlamistákból senki sem kér, és a beérkezők közül is sokan csak annyit tudnak biztosan, hogy nem akarnak rosszabbul működő európai országokban rekedni.
Ez igen fontos kérdés, de meg sem próbálok úgy tenni, mintha tudnám a jó választ. Amit biztosan tudok, hogy ha Európába akarok jönni, felülök egy repülőre, és biztonságosan megérkezem. Biztosan nem az a jó módja a migrációnak, hogy rengetegen kis csónakokon evickélnek át télen a tengeren. Egy olyan piacra lenne szükség, ahol a befogadó országoknak is számít a véleménye, az érkezőknek is, hogy hova szeretnének menni, de biztosan megakadályozzuk azt, hogy kisgyerekeket szállítsanak gumicsónakokban. Az USA-ban elég jól állunk a bevándorlókkal, a legtöbben az elmúlt pár generáció alatt érkeztünk az országba, és folyamatosan nagyjából tíz százaléknyi amerikai született külföldön. Folyamatos a bevándorlás az egész világból, a nagyapám orosz volt nekem is, a feleségem éppenséggel egyiptomi származású. Szóval nálunk is az kérdés, hogy hogyan alakítsuk a migrációt mindenki számára hasznos dologgá, hogyan fognak élni az érkezők, hol fognak lakni.
Ez ügyben mik a tapasztalatok?
Korábban az volt az ötlet, hogy lazán terítsük szét a migránsokat az egész országban, és akkor hamarabb fognak integrálódni. Akár mintha az egész schengeni övezetre gondolnánk Európában. Csak ez nem működött, mert a menekülteknek is volt elképzelése arról, hogy ők hol szeretnének élni. Szomáliában még nem tudták, hogy az USA-ban hol akarnak majd letelepedni, de amikor megérkeztek, megkeresték a rokonaikat, a szomáliai közösséget. Így lett egy nagyobb szomáliai közösség Maine-ben. Nem azért mert a hűvösebb, északi Maine hasonlít Szomáliára, hanem pusztán azért, mert ott már voltak kapcsolataik.”